el mulni az kisértetet, és az elmédnek szabadcságban. és csendeségben lenni
Az második álnoksága az ördögnek, az, hogy aval áltason el az kisértetben. hogy ha meg cselekszed is, azt néked könnyen meg bocsáttyák. azt meg gyonod, és azért penitencziát tartasz, oh fiam mely gyakran törtenik az, hogy midön az lélek üsméret ellene akarna állani az kisértetnek, az Isten kegyelmivel. akor ez az rosz gondolat jö elmédben. meg gyonom én azt. penitencziát fogok azért tartani és evel az gondolatal nyomorultul az vétekre adod magadot, ha tudnád hogy vétkezésed után az Isten el süllyest, azt meg nem cselekednéd, és mivel reménled annak bocsánattyát, arra valo nézve félelem nélkül meg bántod. áh nyomorult ! azért akarsz gonosz lenni, mert az Isten jó. azért bántod meg ötet, hogy néked meg bocsáttya, oh fiam micsoda istentelenség ez ? ha valaha illyen gondolatod lészen, vesd ki elmédböl ezt az káromkodást. mint ollyan ördögi gondolatot. az melyel az véteknek mélységiben akar vetni.
Ez harmadik álnoksága az iffiakhoz, hogy minek utánna kisértetiben ejtette volna öket, ezen hamis gondolatokot adgya. elméjekben. hogy nékik lehetetlen az kisértetek ellen állani, és magokot meg tartoztatni az vétektöl, ugy hogy ezt el hitetven magokal, azután ne is állyanak az kisértetek ellen. és magokot minden tartozkodás nélkül, az roszra adgyák.
Az illyen hitetés ördögi találmány, hamis és veszedelmes, de igen közönséges az iffiaknál, szegény esztelenek, mi homályosit meg benneteket, hogy az napnál világosab igazságot ne láthasátok, ? nem látodé mint meg bánttya az illyen gondolat az üdvezitöd irgalmaságát, az ki is azért ontotta ki vérit, hogy kegyelmet nyerj az kisértetek ellen valo gyözedelemre. és ki nyujttya az karját néked. hogy meg segittsen, az illyen gondolat nem attol jő az ki teged hi az üdveségre, hanem az ördögtöl, ki veszedelmedet keresi. * .
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 542)