melyben készek ne volnának meg verekedni leg elsö meg bántodásért. ez az indulat is tartya oket az halálos vétekben. nem is beszéllek arrol mely keveset gondolnak az valásal. micsoda szabad, és Istentelen életet élnek, és hogy mennyin vannak ollyanok. kik az Istennek azt mondgyák, valamint az Istentelenek az sz. irásban. távozál el mi töllünk. mert az te utaidnak üsméretiben nem gyönyörködünk. vallyon micsoda az mindenhato Isten. hogy tisztellyük ötet. avagy mit használunk véle. ha ö néki esedezünk. *

Nem méltoé az szánásra, hogy az keresztényeknek leg szeb része, ugy meg vagyon romolva. és hogy az nemeség, mellyet az jó erkölcsnek meg jutalmaztatására adnak. az kut feje legyen az rosz erkölcsnek, leg nágyob részínt valo nemeseknek. sokal job volna. ha aláb valo rendüek volnának. valamint is mondgya egy nagy auctor, hogy mit használ nagy lenni az emberek elöt, ha az Isten elöt nyomorult és meg vettetet vagy, hogy az emberektöl becsültesél., és az Istentöl meg vettesél. parancsolni az ártatlanoknak. és rabja lenni, az magad rosz indulatinak * egy szoval boldog lenni ezen az világon, egy kevés ideig. az másikan pedig örökké valo nyomoruságban. és még azok közöt lenni. kik ezeket fogják örökké kiáltani, mit használt nékünk az kevélység. ? és az kérkettségel valo gazdagságok nékünk mit használtak. el multanak mind ezek. mint az árnyék, nyomorultak. miért tévelyedtünk volt el az igazságnak uttyárol * .

Oh édes gyermekem. mint hogy nemesi rendböl vagy, arra kénszeritlek. gondolkodgyál magadrol. és arrol az veszedelemröl, melyben veti nemeséged üdveségedet; az magad rendedben ne bizál, hanem még attol fély, hogy az veszedelmedre ne légyen, mert mentöl nagyob renden valo vagy,

(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 554)


Előző oldal | Következő oldal