Evel az jó erkölcsel ellenkeznek. az furcsaság, és az ortzátlanság. ez ollyan utálatos az iffiu elmében, valamicsoda kedves abban az szemérmeteség. igyekezél hát fiam szert tenni erre az jó erkölcsre. csak aval meg ne elégedgyél hogy az tisztátalanságot el kerüllyed, hanem mind azokot is, az mik leg kissebben is meg sérthetnék az tisztaságot.

Tizedik Resz Az beszédben valo szemérmeteségröl.

Ez fiam igen szukséges föképpen az iffiunak, hogy okoson tudgyon beszélni. valamint az bölcs mondgya. hogy az bölcs embert. az beszédiböl üsmerik meg, az bölcsen valo beszéd két dologban áll, 1. hogy ne mondgy soha semmi roszat. vagy helytelent. 2. hogy jót mondgy, és helyesen, az az. az mikor kivántatik, és az mint kivántatik

1. fiam ne mondgy soha semmi tisztátalant. vagy illetlen szót. szent pal tilttya az keresztényeknek az tisztátalan beszédet. * annál is inkáb nem kel beszélni gyönyörködtetésel. vagy is botránkoztatására fele barátodnak., az bölcs azt mondgya. hogy az ki szol hamiságot. el nem titkoltatik, és el nem távoztattya az itéletet. melyben meg büntettessék. *

Kerüllyed tehát mint az mirigyet. az tisztátalan beszélgetéseket. mert valojában meg ronttyák az tisztaságot. és az jó szokást, és sok véghetetlen vétket okoznak azokban az kik beszélnek. és az kik halgattyák, kerüllyed az két szinü beszédeket is, az kiknek két féle értelmek vagyon. mert

(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 572)


Előző oldal | Következő oldal