azok is rosz gondolatot adhatnak. egy szoval kerüld el az ocsmány szokot szitkokot. ha ez nem illik az leg nyomorultabhoz is, hát hozád hogy illenék.
2 Mikor másokal beszélgecz, ne légy hirtelen az szollásban, hanem elsöben halgas másokot. minek elötte beszélly, mivel ollyan elmék vannak az kik mindenkor leg elsök az beszédben. és utolsok az halgatásban. mindenben belé szolnak. másokal az beszédet félben hagyattyák. ollyan dolgokrol beszélnek, az kihez nem tudnak. ez, az rosz. maga meg gondolatlan, hebe hurgya elmenek az jele, és némelykor az kevélységtöl is vagyon. valamint az bölcs mondgya. láttálé dolgaiban és beszédében hirtelenkedö embert ? az bolond felöl töb reménség vagyon. hogy nem mint az illyen felöl * . hogy pedig jó rendel légyen beszéded, ezeket kövessed,
1. keveset beszély. és másokot igen halgass. az nagy jele az okos elmének mikor másokot halgat. és keveset beszél. az irás azt mondgya. hogy az ki meg tartoztattya beszédét, az okos ember. * az halgatás pedig jele az bölcseségnek, mert még az bolond is mikor halgat, bölcsnek itéltetik * nem azt az halgatást értem, az mely az gondolkozástol, az tompa elmétöl, vagy az szomoruságtol vagyon. hanem az hellyesen valo halgatást: ugy hogy halgatván másokot. hellyesen felellyen.
2. Az beszélgetesben. midön valaki beszél. három dologra vigyáz
1 hogy addig ne szóly, az még meg nem halgattad mit mondanak. 2. hogy az beszédet félben ne hagyasad, 3. hogy ollyan dologban ne szolly, az mellyet nem tudcz.
Ezt az három dolgot, az bölcs adgya elödben. minek elötte meg nem halgatod, ne felelly, másnak beszéde köziben ne szolly. minek, elötte szolnál, tanuly. * . az ki felel valamit mig meg nem hallya. az bolondság ö néki, és gyalázatos * .
3. Mikoron pedig magadnál eléb valokal vagy, ez iránt azt mondgya az bölcs. iffiu akor szoly, mikor szükség szolnod,
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 573)