Az Ember szollásróll
Ez az nagy vétek. az nyelvtöl vagyon. ezt pedig kerülnöd, de még utálnod is kel.
Az ember szollás az. mikor valakire ollyan vétket fogunk. az mellyet nem cselekedet. vagy pediglen ollyan vétkit nyilatkoztattyuk ki. az mely titokban vagyon. mivel felebarátunknak ha ki nyilatkoztattyuk valamely titokban valo vétkit, aval néki nagy kisebséget cselekszünk.
Az ember szollás némelykor az hamiságtól vagyon. az irigységtöl, boszu állástól. gyülölségtöl, némelykor az elmének gyengeségétöl. az ki is könnyen ki mondgya másnak fogyatkozását. ez igen közönséges az iffiaknál.
Kerüllyed fiam ezt az vétket mert ez nem illik az nemes vérhez, se az kerészténységhez. és mind Isten elöt, s. mind emberek elöt utálatos.
Az mások fogyatkozásit könnyen ki ne beszéllyed. hanem tarsd meg azt szivedben. és kine mondgyad. mivel az bölcs azt mondgya. hogy ha halottál valamit az te felebarátod ellen. fojsd meg azt magadban: * azért hogy továb ne mennyen. vigyáz tehát az más becsületire, mert tudod az néki drága. valamint kivánod hogy ö is vigyázon az tiédre.
De arra reá kel vigyázni, hogy az nem ember szollás, az más vétkit ki nyilatkoztatni, hogy az jovára légyen, vagy hogy másnak ne arttson, csak az hogy ollyan értelmes embernek kel meg mondani, az ki arrol tehesen. söt még az felebaráti szeretet viszen arra. és gyakorta lelki üsméret szerént is tartozunk aval, mivel azt el mulatni az illyen állapotban, vétkesé tészük magunkot Isten elöt az masok vétkiért.
Az veszekedésröl
fiam kerüllyed az veszekedést, mivel sok roszat okoz. és ha valaki veszekedni akar veled. ne felely neki szitokal., se fenyegetésel. mert az nem illik az nemes vérhez. szemre valo hányást, szemre valo hányasért, szitkot, szitokért adni, ollyan mint ha az ruhádon valo pecsétet, téntával akarnád ki mosni. az kereszténység, nem csak azt tilttya hogy valakit, meg szigy, hanem még azt. is. hogy viszá adgyad, mikor szidnak. illyen formán tanyit sz. pál, * . hogy áldgyad azokot.
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 576)