kerüllyed hát fiam ezt az vétket,. mert igen nagy, az Istennél, és az embereknél utálatos, vigyáz beszédidre, és semmit ollyat ne mondgy, mely veszekedést indithatna mások közöt.
fiam ez iránt egy szép példát olvastam egy püspökröl, az kihez is egy hizelkedö szo hordo hogy mene, mondá néki. uram illyen ember, ezeket az roszakot beszélte felölled. az püspök azt végig halgatván, mondá az szó hordonak. hallodé, most látom én hogy az az ember az ki ugy beszélt felöllem. nékem jó barátom, mert az mi fogyatkozást lát bennem. meg mondgya. de ha még jobban üsmerne, töb fogyatkozást is tapasztalhatna bennem. az szó hordo halván ezt az váratlan feleletet. csak el pirula, és többé viszá nem tére. szó hordásal.
Az hazugságról
fiam még erröl is kel szolnom. mert az hazugság nem utolso fogyatkozása az nyelvnek. igen közönséges is az iffiaknál. igen veszedelmes az ki azt meg szokja
Az hazugság mindenkor vétek, mert mindenkor az igazság ellen vagyon. és bár halalos vétek ne legyen is. mikor nem nagy dologért vagyon. mind azon által az kis hazugság is vétek, mert ajtot nyit sok féle vétkeknek.
Egy hazug elme, ravasz és csalárd maga viselésiben. két szinü beszédiben. álhatatlan igéretiben. alattomban járo minden cselekedetiben hizelkedö, és lágy mikor igazságot kel mondani. bátor, és orczátlan. mikor hazugságot mond. Esküvö, ember szólló, senkinek nem hiszen. mert hazug lévén. azt gondollya hogy mások is mindenkor hazudnak.
Egy szoval fiam, nincsen utálatosab vétek, föképpen egy iffiuban. az hazugságnál. azért mondgya az bölcs, hogy ne
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 578)