magadban, igyekezvén szép beszédel meg csendesiteni felebarátodot. mert az irás mondgya. hogy az engedelmes, felelet., el fordittya az haragnak fel gerjedésit. az meg bántodot beszéd pedíg. támaszt haragot. * adgyad csendesen eleiben ártatlanságodot, vagy is kövesd meg ha meg bántottad. hapedig nem látod haragját csendesedni, akor meny el elölle, még haragja el mulik

K. Ha ekképen cselekeszem, nem mondgyáké azt felöllem. hogy nincsen szivem. mindentöl meg ijedek ?

F. Edes gyermekem. erre azt felelem. hogy csak az furcsa iffiak mondanák azt felölled. az okosak. pedig. dicsérnék, és becsülnék mértékleteségedet, mivel ha az bátorság az viszá valo felelésben, vagy az szoval valo veszekedésben állana, az kufárnék sokal bátrabbak volnának náladnál. az bátorság abban áll. hogy az ollyat meg vessed, csendeségel el halgasad, és ha lehet el fordittsad. hogy ha pedíg nem lehet, békeséges keresztényi türésel kel el szenvedni, valamint üdvezitönkhöz valo szeretethez illik. az ki is mikor szidalmaztatnék, senkit nem szidalmaz vala., és mikor szenvedne, senkit nem fenyeget vala. * ez fiam ez, az igazán valo bátorság. ez illik egy igazán valo keresztényhez. és az Isten szolgájához.

Tizen ötödik Rész. Az meg bántodásért valo bocsánatrol, és az boszu állásról.

fiam még egy szükséges dolog vagyon hátra, hogy meg tarthassad felebarátodal az békeséget. és az csendeséget. az mely is, az meg bántodásért valo bocsánat, ezt az jó erkölcsöt. idején kel meg tanulni. mert ez igen nehéz, és igen ritka az keresztények közöt. holot. tellyeségel szükséges az üdveségre.

Szükséges hát kedves fiam, hogy jó szivel meg bocsásad, midön valaki meg bánt. semmi gyülölséget ne tarcs fele

(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 587)


Előző oldal | Következő oldal