K. Én meg bocsátok. boszut sem állok. de hogy szerethessem és hogy kivánhasak jót annak az ki meg bántot. és az ki még most is roszamot kivánnya. erre eröt nem vehetek magamon. ?

F. Mondgyad azt is fiam. nem akarod hogy az Isten szeresen. és jot tegyen veled, mivel veled is ugy bánnak. valamint te bánol másokal. azt is mondgyad hogy nem akarod az magadhoz hasonlot szeretni az kristus jesusért. az ki is hozad valo szeretetiböl életét le tette éretted, mondgyad azt is hogy nem akarod felebarátodot szeretni az Istenért, hanem magadért. noha az Isten azt parancsollya. és arra int hogy felebarátodot szeresed. de még is az el nem hagyathattya veled, az ö reája valo haragodot. egy szoval mondgyad azt. hogy nem kivánod se az Isten kegyelmit, se az örök életet. mivel azt mondgya az irás, hogy mi tudgyuk. hogy az halálbol által vitettünk az életre, mert szerettyük az mi atyánk fiát, az ki pedig nem szereti, az halálban marad *

Hozuk ki hát mind ezekböl fiam, hogy vagy ellene kel mondani az kereszténységnek. az Isten kegyelminek, és az üdveségnek. vagy pedig meg kel bocsátani mikor meg bántanak, az ellenségedet szeretni, és roszért joval kel fizetni, de mint hogy ez nehéz az mostani meg romlot világban. azért gyakran kel kérni az Istentöl, az csendes békeséges szivet. most iffiukorodban szoktasad magadot az keveset meg bocsátani. ugy hogy annak idejében az nagyot is meg bocsáthassad azért, az ki meg bocsáttya büneidet. és az ki meg tartot. eddig noha érdemed szerént már régen örökül el veszthetet volna.

Tizen hatodik Resz Az felebaráti szeretetröl

Igen szükseges fiam ezt az jo erkölcsöt jól meg tanulni, mivel ez az egyik fundámentuma az kereszténységnek. szeresed az Istent mindenek felet. és az te felebarátodot, mint

(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 590)


Előző oldal | Következő oldal