Ez igy lévén, az felebaráti intésröl valo parancsolat, kötelez mindent, meg gátolni mást vétkiben, ha azt tudgyák. és hogy ha azt magadtol meg orvosolhatod., vagy mások által, tehát ebböl következik. hogy tartozol az parancsolat szerént meg gátolni az vétket mások által. midön magadtol nem lehet.
Mar arrol beszélettünk micsoda nagy köteleség legyen ez, és mely nagy szám adásal kel lenni azért az itéletkor, ugyan is fiam hogy ne volna vétkes dolog Isten elöt. mikor láttyák, vagy tudgyák valaki lelkinek veszedelemben valo forgását. még is azt meg nem segiteni ollyan állapottyában, csak ollyan könnyen hadni ötet az Istent halálos vétekel meg bántani, mint ha csak egy pohár vizet innék, az kinek pedig vagyon ez világi gazdagsága. és láttandgya az ö attyafiát szükölködni, és bé zárandgya az ö szivét az elöt. midon marad meg az Istennek szerelme abban * . it csak az testi szükségröl szól. hát az lelkiröl mi lesz ?
Szent chrysostomus azt mondgya. hogy igen nagy kegyetlenség az felebarátal nem gondolni. és ha az nagy keménység volna álatnak nem segiteni midön az terh alat el esik. hát az hogy nem volna nagy kegyetlenség egy kereszténytöl. ha annyit nem cselekednék az attyafia lelkiért. az mit cselekesznek egy oktalan állatért. * egy oktalan állat el esik, és vagyon ki fel emellye, egy lélek el vész, és senki nem gondol véle. * . mondgya sz. bernard.
Szent chrysostomus mondgya. hogy az ó törvény azt parancsolta. havalaki valamely el tévelyedet ököre talál, ha szinte ellenségié lesz is. de el ne hadgya. hanem az gazdájahoz vezesse. hát az ki el hadgya nem ellenséginek
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 595)