holot az Isten azt parancsollya., hogy ugy szerese mint önnön magát. *
De nincsen semmi az sz. irásban, az mi ugy meg mutatná az alamisnálkodásnak nagy kötelesegit, mint ezek az szavai az üdvezitönknek. jertek el én attyámnak áldottai,. birjátok az országot. mely néktek készitetet. mert éheztem. és ennem adtatok. szomjuhoztam., és innom adtatok. mezitelen voltam és meg ruháztatok., soha el ne felettsed fiam ezeket az szokot. mert az kik ezeket nem cselekedték. el kárhoztak.
Az csudálatos dolog, hogy az igazaknak minden jó cselekedetek közöt, az Isten fia nem adgya más okát üdveségeknek., hanem hogy irgalmaságal voltak felebaráttyokhoz, és az hamisaknak mind annyi vétkekért is egyebet szemekre nem hány, hanem hogy kemények. és irgalmatlanok voltak másokhoz. és mint hogy az Istennek fia, az ki az attyának bölcsesége, nem mondot, se nem cselekedet semmit, az mi nem használna lelkünk üdveségire, ezekel az szavaival, mellyeket fog mondani az itéletkor. ezt akarja velünk meg értetni, hogy micsoda kedves nála az másokal valo jó tétel. és valamint hogy az Isten. az jó tételért kegyelmit adgya az igazakra, hogy jobban végig meg maradgyanak. ellenben az gonoszokon. keménységekért meg nem könyörül. nyomoruságokban. az melyben vetette öket az vétek. és el hadgya, mivel ők is el hadták volt felebaráttyokot. azért is penitentzia tartatlan halnak meg, és az kárhozatban esnek.
Adná Isten hogy jól meg gondolná minden keresztény ezeket az rettentö szavait meg váltonknak, és hogy mi következik reájok az itéletkor. azért, hogy most el mulattyák jol tenni felebaráttyokal. meg fogják akor üsmérni vétkeket. de akor késő leszen.
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 606)