Te pedíg édes fiam, mint hogy most idején akarsz munkálkodni üdveségedért, arra intelek hogy most gondolkodgyál arrol az jövendö nyomoruságrol. és kénszeritlek arra, hogy most iffiu korodban szoktassad magadot. az másokal valo jó tételre, szánakodván az mások nyomoruságán. ha egy szegényt, vagy egy nyomorultat látz. gondold meg magadban hogy nem vagy job azoknál, és ha abban az szenvedésben nem vagy, az Isten ingyen valo irgalmaságanak köszönnyed,. de mint hogy ö jó volt hozád, azt akarja hogy te is irgalmaságal légy másokhoz. és segittsed másokot abbol. az mit néked adot. szükségekre költvén azt. az mit az magad gyönyörüségire akarnál forditani. igyekezél azon, hogy el mondhasad jobbal, hogy az másokon valo szánakodás, gyermekségedtöl fogvást nevekedet veled. hogy pedig azt követhessed. emlékezel meg ezekröl az szép intésiröl tobiásnak. fiam, az te gazdagságodbol adakozál. és az te ortzádot az szegénytöl el ne fordittsad, az Isten sem fordittya el orczáját rollad, az te eröd és böséged szerént tegy kegyeséget, hogy ha kevés van néked, az kevésböl se szány keveset adni. mert drága el rejtet kintset gyüjtesz magadnak. szükségednek napjára, mert az jo tétemény meg szabadit az haláltól. és nem hágy az setéttségre jutnod. mert nagy szép ajándék az felséges Isten elöt. az alamisnálkodás. mind azoknak, az kik azt gyakorollyák. * .

Ezekböl egy nehány dolgot tanulhatz. elöször hogy az magadébol adgy alamisnát. és nem az más joszágábol. az mely lopot. vagy roszul kereset légyen. hanem az magad saját jószágábol.

Másodszor nem kel el idegeniteni az szegényt. valamint az iffiak cselekszik sokszor. az kik nem tudgyák mi légyen az máson valo könyörületeség. nem gondolvan egyébel csak az magok gyönyörüségivel. azt is meg tanulhatod ebböl, hogy ámbár kevés joszágod legyen is. de alamisnát kel adnod. arra meg tanyit hogy bövön kel adni ha sokad vagyon. és keveset az kevésböl, de jó szivel mert az Isten nem csak azt nézi hogy mit adnak. hanem hogy mint adgyák.

(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 607)


Előző oldal | Következő oldal