maga rendit mikor kivántatik. de ez ritkán kivántatik mind addig. az még iffiu vagy.
Az mi pedig az aláb valokot illeti. legy kegyes, magad szerettetö, azokhoz. kik tegedet szolgálnak. ugy tekintvén öket mint attyád fiait, emlékezél az sz. pal mondásárol. ti. is. urak. azonokot cselekedgyétek ö vélek, el hagyván az fenyegetéseket. tudván hogy az ti uratok is menyben lakik. és hogy nincsen annál személy válogatás * legy alázatos és nyájas mind azokkal, kik aláb valo renden vannak nálad. gyorsaságal szolgály nékik. és segittsed szükségekben.
Egy szoval hogy az kevélységet meg utállyad, azt gondold meg. micsoda az ember. az ö alávaloságát,. nyomoruságát. rövid életét, halálát, és azután mire jut. miért kevélykedik az föld, és hamu. mondgya az bölcs. az leg hatalmasabnak is rövid az élete. ma király holnap meg halhat. az ember meg halván kigyoknak, oktalan állatoknak, és férgeknek öröksége leszen. *
Ne tekinttsed fiam az külsö állapotokot mellyek kevélységre indithatnak téged. hanem azt gondold meg, hogy mi vagy magadban. és elég okot találsz az magad meg alázására. azért is adgya sz. bernárd ezeket az szép verseket elödben. kérlek tanuld meg öket.
forma, favor populi. fervor juvenilis, opusque, subripuere tibi noscere quid sit homo. Unde superbit homo, cujus Conceptio Culpa. nasci poena., labor vitae., necesse mori. Post hominem vermis, post vermem foetor et horor. sic in non hominem, vertitur omnis homo.
Ez azt teszi, hogy ha az ember jol meg tekinti magát. elég okot talál, hogy meg utállya kevélységit. meg láttya hogy fogontatása az vétekben veti, születése az nyomoruságban., hogy az ö élete szüntelen valo nyomoruságos munkábol áll. az halált el nem kerülheti, holta után meg
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 611)