mert mint hogy nem halgatták parancsolatit. és sugarlásit, ö sem halgattya meg. mikor segittségül hiják, segittségül hinak engemet, de meg nem halgatom, reggel keresnek engemet. de meg nem találnak. annak okáért hogy gyülölték az bölcseséget. és az urnak felelmit nem valasztották magoknak *

Az szent irásban elég helyt láttyuk, az Isten fenyegeti azokot hogy világoságát nem adgya azoknak kik arra érdemetlenné teszik magokot az vétkekkel., az mellyet ezekielnél olvasunk, az rettentö,. az izrael népe közöt, az elsök közül, egy nehányan. ehez az prophétához menének. az Isten akarattyát meg tudni tölle, az Isten azt felelé nékik az prophéta által, hogy meg nem felelne nékik, mert gonoszok. és hogy szivekben viselik gonoszságokot,. és hogy az ki az prophetához megyen. hogy meg tudgya. ö általa az ö akarattyát. és az ö sziviben viseli az ö álnokságát. annak álnoksága szerént fog felelni. * az az. hogy nem felelne nékik. és meg vonván töllök világoságát. meg is csalodnak fel tet szándékokban.

Az királyok könyve erröl nagy példát ád saulrol. az izrael népinek elsö királyárol. az Istennek haragja erre az fejedelemre szállot vala. az ö sok engedetlen és háláadatlanságáért. egyszer ugy történék, hogy az ellenség környül fogá. és nem tudá hogy ha meg hartzollyoné véle, vagy sem, látván minden képen az veszedelmet. nem is tudván abban az állapottyában mi tanácsot adni magának., az papokhoz. és az prophétákhoz külde. hogy meg tudnák az Isten akarattyát. de az Isten nem felelt néki. sem álom látásban. sem az papok. sem az prophéták által. * ez az nyomorult fejdelem látván hogy az Isten el hadta volna, egy varáslo aszszonyt kerestete. ahoz menvén, kéré hogy támasztaná fel samuelt. az ki ö hozá annyi joval volt. az Isten meg engedé hogy samuel meg jelennyék néki. es szerencsétlenségire meg tanittsa. mondván. vallyon miért kérdesz engemet ha az ur el tavozot te tölled. az szerént cselekszik az ur te veled, valamint

(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 619)


Előző oldal | Következő oldal