én általam meg mondotta vala. mert mivel hogy te nem engedtél az ur szavának., azért CSelekszi az ur te veled ezeket ez mai napon. az izrael népit is az philistéusok keziben adgya. és te, és az te fiaid, holnap én velem lesztek. * . az mely is meg történék.
Oh ! mely rettentö példa ez, meg látod ebböl az Isten mint hadgya el az embert. leg nagyob szükségiben is. az ö büneiért. adna Isten hogy ez ne történnék annyi iffiakkal az kiket az Isten el hágy az ö életek rendinek választásakor, iffiuságokban valo rosz életekért. mert ugyan is minek lehesen másnak tulajdonittani, midön annyi iffiakot látunk minden nap, kik némellyek azok közül ollyan rendet választnak magoknak., mely se hasznokra, se üdveségekre nem válik, és az mely, vagy ez világi, vagy az örökké valo veszedelmekre leszen. némellyek pedig függöben tartyák elméjeket, nem adhatván magokot semmi hivatalra, és igy életeknek leg szeb részit az halogatásban henyélésben. és sokszor az vétekben töltik el, mások pedig szüntelen valo álhatatlan, változo elmével vannak. az mellyért is hamar meg unnyák rendeket. elig választanak egyet. hogy már mást kivánnak és keresnek. azért is nem mennek egyikében is elö. mind ezek az mint mondám, nem büntetéseé az Istennek, az iffiuságban tet vétkekért ?
Végezetre azt az tanácsot adom néked. mivel hogy még nem vagy abban az idöben hogy valamely rendet válasz magadnak. vigyáz ugy élni az Isten felelmiben, és az vétket el kerülni. hogy midön az választásnak idejit el éred, az Isten el ne vegye segittségit tölled. és ugy élly iffiuságodban, hogy áldását vehesed annak idejében.
Hogy ha pedig azt az idöt el éred. visgáld meg mint éltél addig, ha vétekben éltel, vigyáz hogy ollyan rosz állapotodban
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 620)