De ámbár ez az rend ollyan nagy légyen is. mind azon által nem kel az egyházi embereknek valamely dicsöséget tulajdonittani magoknak., söt még inkáb féllyenek, és rettegjenek. mert mennél nagyob, annál nagyob dologra is kötelez.
1. Igen nagy szenttséget kiván töllök, szenteknek is kel lenniek. mert az Isten mondgya. hogy az kik én hozám közel vadnak. azokban meg szenteltetem. * . legyetek. szentek. mert én szent vagyok . .
Es nem csak ollyan különös, és titkoson valo szenttségel kel lenniek, mint az töb keresztényeknek. hanem ollyan szenttségel. hogy például, legyenek, és vilagosittsanak másoknak, rendeltetvén arra, hogy mind cselekedetekel. mind beszédekel világosittsanak. ugyan azért is mondotta nékik az kristus. ti vattok ez világnak világosagi. ugy fénylék az ti világoságtok az emberek elöt, hogy lássák, az ti cselekedeteteket., és dicsöicsék, az ti mennyei attyátokot Az tridentinumi concilium., igen szépen mondgya erröl. hogy semmi másokot ugy nem oktat az buzgoságra. és az Isteni szolgálatra. mint azoknak élettyek, és példájok, kik az Isten szolgálattyára szentelték magokot. szükséges azért. hogy azok az egy házi emberek az kiket az ur arra hivut, élettyekben, és szokásokban ugy visellyék magokot., hogy köntösökben, járásokban. beszédekben, és mindenben meg lássék. hogy magok rea tartok. csendesek. és hogy az vallásnak dolgaival tele vannak, és hogy kerüllyék azokot az fogyatkozásokot, kik noha kevesek másokban. de ö bennek nagyok volnának,. ugy hogy magok viselésekért. az egész világ tisztelettel, és becsülettel legyen hozájok *
Az második kötelesége az egyháziaknak. az hogy, munkálkodgyanak az lelkeknek üdveségiben. mivel erre az végre rendeltettek, micsoda csufos dolog azt gondolni. hogy erre
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 635)