romlásának. az lelkek veszedelmének, lehetetlen hogy az mely egyhazi ember tudatlan. hogy az rest, és henyélö is ne legyen., mert mivel tudatlan, az tanulást is nem kedvelheti. az henyélés pedig, az vétekben veti. ezt minden nap láttyuk. de ámbár rosz erkölcsü ne lenne is. de az henyéllés vétek az papban.
Hát még az nép iránt micsoda sok rosz. következik. az egy házi embernek tudatlanságáért. mivel alkalmatlanok hogy munkálkodhasanak az lelkek üdveségiben. az népnek tölle nem is lehet semmi segittséget venni az lelki dolgokban. nem is lehet azt meg fogni, mennyi lélek vész el az papok tudatlanságok miat. szent bernárd mondgya. hogy az anyaszent egyház nagy szomoruságal szánnya: micsoda veszedelemben vannak az ollyan lelkek. mikor az pasztor nem talál legeltetö helyt juhainak., mikor az vezetö. nem üsméri az üdveségnek uttyát. sem az szolga. az ö urának akarattyát. *
Oh édes gyermekem visgáld meg jol ezeket. és rettegj. attol hogy tudatlanságod oka ne legyen az lelkek veszedelmének. az kik az kristus jesus drága szent vérin váltattak meg. hanem adgyad magadot tellyeségel az egyházi rendhez. valo tanulásra. és arra czélozz, hogy magadot alkalmatosá tehesed az Isten szolgálattyára abban az rendben. az melyben hivut téged.
Egy szoval midön ehez az rendhez készülsz,. az szemeid elöt legyenek. szent ágostonnak ezek az szép szavai. az ki tanácsot adván egy jó akarojának. azt mondgya., mindennek elötte arra kérlek, hogy az te jó erkölcsü okoságodal. gondold meg jól. hogy nincsen semmi ez életben. és fö képen az mostani idöben. könnyeb, és kedveseb az emberek elöt mint egy püspöknek, egy papnak. vagy egy diaconusnak hivatallya.
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 642)