hogy ha abban csak kedvek szerént akarnak járni. de Isten elöt annál nincsen nyomorultab. keserveseb. és kárhozatosab., ismét nincsen semmi ez életben. és föképen az mostani idöben nehezeb, sullyosab. és veszedelmeseb. mint egy püspöknek, egy papnak. egy diaconusnak hivatallya. hogy ha azt ugy viszik végben az mint kivántatik. de meg annál nincsen boldogab Isten elöt. *
Tizedik Resz Az szerzetességnek rendiröl
Az. egyházi rend után. már az szerzetességnek rendire jövök az melynek is választása. nem aláb valo keppen jár. az elsönél.
Igen dicséretes az jó szerzetes. az ki is mindent el hagyván. egyébre gondgya nincsen, hanem hogy az Istennek tessék, az békeséges türésnek. és az alázatoságnak végben vitelével, élvén az ö eleiben adatot rendnek meg tartásában. és távul az világi gondoktol. hogy magát tellyeségel az igazán valo tökélleteségnek tanulására adhassa.
De meg ellenben. igen szomoru. állapot, és szánakodásra mélto az ollyan szerzetes., az kinek csak az ruhája szerzetes. és az ki távulab vagyon az tökélleteségtöl. akár mely rosz életü világi embernél. az ki még az világot. és az világi dolgokot szereti. az kiben uralkodik az kevélység. irigység. nem is beszéllek azokrol. kik csak könnyen menvén az szerzetben. és az Isten akarattya nélkül, azután holtig valo nyomoruságban, és szomoruságban estek.
Hogy jol lehesen ezt az rendet választani, ahoz két dolog kivántatik. elsöben azt jol meg kel üsmérni, az az. hogy mi légyen az, annak micsoda köteleségei és veszedelmei vannak.
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 643)