1. Kérjed az Isten kegyelmit, hogy mondhas ellene ennek. az kegyetlenségnek, és hogy abban ne esél.
2. Hitesd el magadal, hogy az verekedés, gonosz és nem nemesi cselekedet., az Isten tilttya azt. az anyaszent egyház utállya; az közönséges joval ellenkezik. üdveségednek ellensége kegyetlen utálatos szokás. ördög találmánnya, hogy el veszese az lelkeket. valamint az concilium mondgya * .
3. Gondolkodgyál azokrol kik ekképpen ölettek meg. és az kiket üsmértél. hogy mit gondolnak mostanában az verekedésröl. és hogy miképpen mondanának ellene annak., ha az világra jöhetnének. de már késö, de hát ha még helyettek ót volnál.
4. Ha fegyverre hinak felellyed azt. hogy az verekedés meg van tiltva. mind az Isteni, mind az emberi törvénytöl. ha azt mondgyák hogy bátorságod nincsen. felellyed azt. hogy te meg mutatod azt, mikor az fejdelmednek., és az hazádnak. szolgálattya hoza magával. ha fenyegetnek, mondgyad hogy oltalmazni fogod magadot. ha ugyan csak arra kénszeritnek akoron te is oltalmazad magadot.
5. kerüld el az verekedésre valo okot, az veszekedést. az gyülölséget. senkit meg ne bánts, vagy ha valamiképpen meg. bántasz valakit, kövesd meg mindgyárt. és mutasd meg néki, hogy nem szán szándékal bántottad meg.
Az mi pedig életednek rendit illeti, karomkodo ne légy. se esküvö. kerüllyed az tisztátalanságot. mert ez az oka, sok. szamtalan szerencsétlenségeknek. * .
Meg ne engedgyed az káromkodást. igazságtalanságot, fosztást, huzást, vonást. szenttség törést. és más egyéb
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 666)