6 intés. Hogy az ember nagyob roszban nem eshetik az véteknél
Az Istent meg bánttya aval. ugy, hogy azt soha se az emberek., se az angyalok hellyre nem hozhattyák. el is veszteti az. az emberel az Isten kegyelmit. és az meny országot. az örök kárhozatnak veszedelmiben tészi. és méltatlanná azokhoz az kegyelmekhez, az mellyek nélkűl. fel nem kelhet nyomoru állapottyábol. az melyben is. az Isten igazságal el hadgya ötet. valamint el hagyot sokakot. oh Istenem leheté ez világon nyomorultab állapot ennél ? leheté hogy az emberek olly keveset gondolkodgyanak erröl, és ne félyenek ettöl az irtoztato rosztol. hát te kedves fiam gondolkodólé erröl, és el kerülödé azt, minden cselekedetidben ?
7 intés. Hogy az leg nagyob. veszedelem., az halálos vetekben meg halni.
Ez fiam az nyomoruságnak nyomorusága. mert ez, az kezdete, az örökké valo nyomoruságnak. minden joknak el vesztése. minden rosznak eredete. és azt mind segitség, mind reménség nélkül, hogy meg foghasad ezt az nyomoruságot. fontold meg azt, ha lehet. hogy mit tégyen az Istentöl örökösön meg valni. örökül az égböl ki rekesztetni, örök kárhozatra. az ördögel vettetni, ót vég nélkül, szüntelen, könnyebség nélkül, reménség nélkül. égni, mindenkor dühoségben. és kéttségben lenni. abban az irtoztato nyomoruságban valo esésért. noha azt el kerülhette volna: ha annyi kegyelemel viszá nem élt volna. ha az üdveségnek annyi modgyát el nem vesztette volna. oh fiam leheté erröl gondolkodni rettegés nélkül ?
8 intes Hogy ebben az nyomoruságban sokan esnek. fö képen azok, kik erröl leg kevesebet gondolkodnak.
Minnyájan abban esnek azok. az kiknek idejek nem volt az penitentzia tartásra halalok elöt, vagy az kiknek
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 690)