hüségtelenségeket. és álhatatlanságokot szolgálattyában. az ö vakságokot, az mellyel el hadták ötet. holot minden jonak ö az kut feje. és az üdveségnek adoja. nem let volnaé job azoknak, mondgya sz. péter. hogy meg ne üsmérték volna az igazság uttyát. hogy nem mint annak üsméreti után az nékik adatot tudománybol hátra állani * .
Az bizonyos hogy az iffiuságban valo jó élet. szükséges. az jó végnek el érésére, de az is bizonyos hogy abban nem mindenkor maradnak meg, hasonlot látunk az emberekben, valamit az fákban, az kik tavaszal szép virágokot hoznak. de öszel gyümölcstelenek. az szent irás egy nehány példát ád elönkben. ollyanokrol, kik iffiukoroktol fogvást végig az jó erkölcsökben meg maradtak. de ollyanokot is ád elönkben. kik álhatatlanok voltak, hogy meg mutasa evel az embereknek. hogy álhatatosak legyenek az jó utban.
Ezt az igazságot láttyuk az joas király példájaban. az kit is már egy nehányszor hoztam elö. ki iffiuságátol fogva negyven esztendeig az jó erkölcsben éle. de azután az bálványozásban esék.
Ez iránt az salamon példája még rettentöb, mert az Isten ennek az fejdelemnek mindenekben nagyon kedveze. * nagy gond viselésel is nevelteték . . az mint maga mondgya. * szentül és tökélletesen éle iffiuságában * ollyan boldog is vala. hogy az Isten maga beszelle véle. és szabadcságot ada néki. hogy kérhetne tölle. mindent az mit akarna * .
Ö pediglen ollyan. bölcsen viselé magát. hogy nem kére, se gazdagságot. se dicsöséget. se semmit ollyant. az mi után az iffiu elme olly igen sohajt. hanem csak jó erkölcset, és bölcseséget kére. * .
Ez az Istennek ollyan igen tettzék. és ollyan bölcseséget ada néki. hogy se ö elötte, se utánna, soha embernek nagyob bölcsesége nem vala. * evel az bölcseségel tölté el életinek nagyob részit. az Istennek kedviben lévén. és az emberek nagyon tisztelék, mindenünnen, hozája mennek vala. halgatni bölcseségit. az ö népit nagy bölcseségel
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 695)