alkalmatlan Cérémoniának fog láttzani. a véres áldozatok elöttünk nem kedvesek. más részint, azt is láttyuk. hogy ez a nép hajlando vala abálványozásra, aszent irás sokszor hánya szemekre szivek keménységit, aszent atyák is durváknak, és testieknek nevezik. ezek igy lévén, könyen el hitethetik velünk, fö képpen azokal. kik közönségesen nem sokat tartanak felöllök, hogy ez anép tudatlan. és balgatag vala. és hogy ennek szokása. inkáb méltob a meg vetésre. mint sem akövetésre.
Ettöll vagyon jóbbára hogy oly kevesen vannak. akik olvassák. az ó testámentumot.. és ollyan kevés haszonal., az ollyan jó keresztények akik még az elméjek rakva vagyon bal itélettel. el idegenednek tsak hamar az illyen idegen szokásoktol., külömböztetést nem tévén, mindent atörvénynek tulajdonittanak, vagy azt gondollyák, hogy az alat olyan titok vagyon el rejtve. amelyet nem érthetik, az ollyanok pediglen. akiknek elegendö hitek, és igaz szivek nintsen, mint egy meg vetik még a szent irást is, tartván azt, hogy atele vagyon alacson, és tsekély dolgokal., vagy is annak rosz magyarázatot adnak, hogy rosz erköltsöket. ketsegtessék.
De ha az izraéliták szokásit, aromaiak, agörögök, és az égyptum béliek szokásihoz hasonlittyuk, akoron az ollyan bal itéletek füstben mennek, meg is fogjuk látni, hogy valami jó volt amás nemzettségek szokásiban, a fel találtatot az izraélitak szokásiban. annyival fellyeb valok is valának másoknál, hogy ök tudták mihez intézni az életnek modgyát. mivel üsmérték az igaz vallást., amely fundámentuma ajószokásnak.
Ezeket meg visgálván, meg tudgyuk külömböztetni hogy mi nem tettzhetik nekünk szokásiban, mi lehet abban ki vetö valoságal, mi lehet jó az idönek, és ahelynek mesze volta miat, és mi jó magában, talám tsak azért nem tettzhetnek
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 170)