az esau köntöse, melyet jákob magára vevé, drága, és jó illatu vala.
De ha szinte ökk. illyen gazdagok valának is. hejában nem hevertenek. hanem mindenkor dolgoztanak, amezön laktak sátorok alat. alako helyeket gyakran változtatták. ahol amarhájoknak. jobb legeltetö helyt találtanak., ót továb is maradtanak., ez igy lévén, gyakorta kelletet meg indulni. és meg szállani, és gyakorta ide s’tová. menni, és utban lenni, mivel annyi sok tselédel, és marhával. keveset mehettenek egy nap. avalo hogy ök is épithettenek volna maradando helyt lakásokra, valamint más nemzetek. de jobnak tartották lenni az ollyan szarándoki életet., legg régieb is vala az ollyan forma élet, mivel sokkal könnyeb egy sátort fel vonni, mint sem házat épitteni, amint hogy illendöb is vala. az ollyan formában valo élet apatriárkák rendéhez. akik utozok modgyára laktanak eföldön, várván az Isten igéretinek bé tellyesedésit., amely holtok után tellyesedék bé., leg elöbször agonosz kain, és nembrod kezdének épitteni. ök kezdék legelöbször lako helyeket meg erösitteni, hogy agonoszságokért valo büntetést el kerülhessék. az igasságot szeretö emberek pedig. félelem. és oltalom nélkül élnek vala.
A pátriárkáknak. leg nagyob foglalatosság.k. a marhájok gondviselésében állot. ezt az irásbol láttyuk, ajákob fiai is ezt mondák az egyiptumi királynak. noha igen jó. és ártatlan légyen is a földi munkában valo foglalatosság. de a pásztori élet. annál eléb valo. kain szánto ember vala. de ábel. ajuhokot örizé.
Jákobnak, alábánnal valo vetekedése. meg mutattya, hogy mitsoda szenvedésel örizték. apatriárkák amarhákot, én tégedet husz esztendeig szolgáltalak. monda lábánnak, napal sok meleget. és éttzaka sok hideget szenvedtem, az álmot is félben hadtam. de nem tsak az emberek. hanem még aleányok
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 176)