emberekre talállyunk, mivel avilágnak nagyob része eszerént élt, tsak nem négy ezer esztendeig.
Hogy pediglen azon kezdgyem el. amelyröl leg többet tudunk, a görögoknél, és aromaiaknál, illyen szokások valának, homérusban elég királyokot látunk ollyanokat, a kik tsak amagok joszágokbol éltenek, és magok dolgoztanak.
Nem kell tehát azt ostobaságnak tartani hogy a régi romaiak a mezei munkában foglalatoskodtanak, söt még az igen nagy okosság vala töllök, de mint hogy minden embernek keze, és a munkára termet teste vagyon. azt tartották hogy azzal dolgozni kell, és hogy azt nem lehet jobra forditani mint a földi munkára, és az igazán valo keresetre, azt nem mondhatni hogy a fösvénység vitte volna öket arra, mivel ugyan azon romaiak az aranyat nem betsülték, és meg vetették az idegenek ajándékit, azt sem mondhatni hogy nem lettek volna hadakozok, mivel azon idöben hodoltaták meg olosz országot. és vevének magoknak olyan nagy eröt, a melyel idövel, az egész világot birodalmok alá veték, de söt még a mezei durva. és nehéz élet tevé öket oly erösekké és oly gyözökké amunkára. nem láttyuké azt közöttök. hogy a nagy hirü hadakozo embert el vonták az eke mellöl. és dictátornak tettek. aki abban atiszttségében. tsak nem az egész világnak parantsolt. és aki el végezvén. tiszttségét, ismét viszá tért az ekéje mellé.
Vallyuk meg igazán hogy semmi helyes okunk nintsen a mezei munka meg vetésére, mivel ez amunka egészen meg egyezik avitézségel, a hadakozásra valo elmével, és az emberségel, de honnét jő ez ameg vetés,? keresük fel annak eredetét, és meg láttyuk hogy a mi nemzetünknek régi szokásátol jő, mert valamint hogy a francusok. és atöb német országi nemzetek kik erdös helyt laktak. ahol se jó buza, sebór, se gyümölts nem termet. kételenek valának avadászások után élni. valamint tselekesznek még mostanában is az
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 185)