anagy erejekben bizván, nem hogy ki ki amaga szomszédgyával egy értelemben lett volna, de söt még egyik a másikának országát fel haboritotta, azon igen igyekeztek hogy az országok népes. és jol legyen mivelve, hogy a házaságok. és az életek könnyü lehessen, hogy az egésséget, és abövséget meg tarthassák, anépet a munkában foglalták, a hazához valo szeretetre, azegymáshoz valo egyeségre, és az törvényhez valo engedelmeségre intették, mind ezek igen szép dolgok mondhatná valaki, de azt mutasd meg nékünk. hogy lehete ollyan kis országnak mint palestina, annyi népet táplálni, hogy ezt meg mutathassam, békeséges türésel kell lenni, és mindent külön külön meg kell visgálnom, és fel számoznom, mivel anélkül. nem adhatnék helyes bizonyságot.
Josef meg tartotta nékünk. ahecates abderites drága historiájának egy darabotska részit, aki is nagy sandor idejében élt, és a ptoloméusok mellet lakot, enevezetes dolgokot irván. a sidok szokásirol, azt mondgya, hogy a mely földet birtak, három millium árura föld volt abban, eustathius szerént. egy arura száz Cubitus, az az száz könyökní mérték, vagy két száz ötven lábni mérték, egy cubitus harmad fél láb., immár azt kell meg nézni. hogy egy ölben hány lábni mérték vagyon, és hogy nálunk egy rend szerént valo hóld földnek a hosza és a széllye hány öll, eszerént meg lehet látni, hogy egy árura hány ölni hóld földet tészen, és hogy hány mi nálunk valo mély földet tészen ahárom millium arura. a franczia mérték szerént. egy hold földön termet buzával. négy ember esztendeig bé éri, két font. és hat onczia kenyeret számlálván napjára egy embernek. de ezzel bé nem érték volna az izraéliták, és ö nékik tsak nem két annyit kel adni napjára. mivel midön az Isten mannát külde nékiek apusztában, meg parantsolá hogy minden nap ki ki maga személyére. tsak egy gomorni
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 191)