nagyá tenni, nálok egy szóból áll, és nem lehet más nyelven ollyan jól ki mondani mint asidó nyelven, nintsen is ollyan nyelv. amelyen rövidebben lehessen agondolatot ki mondani, se világosabban, se tisztábban. mint ezen anyelven, anyelv hoza azt magával, hogy mindenkor egy féle dolgot, egy féle szokal mondgyák ki, ettöl vagyon hogy a szent irás stilusa. vagy szollása, nékünk parasztosnak tettzik, noha a sidó nyelven, igen szépen esik.
Az ö grammatikájok, valamint arégi görögöké, tsak abbol állot, hogy a nyelveken jól beszélyenek. és irjanak, apedig nem tettzik, hogy valamely rendet tsináltak volna. anyelvek meg tanulására [meg-tanulására], arégi sidó betüket pedig mostanában, azért nevezik samaritána betüknek, mert a samaritána béliek azokot inkáb meg tartották. és mint hogy azok igen nehéz betük, könnyen ellehet hinni, hogy az izraéliták. közönségesen nem tudták az irást, amint is hogy, az irás, az irás tudokot. sophérimnak nevezi, az az irás tudoknak. avalo hogy a munkás embereknek nem oly szükséges az irás, tudás. de azt lehet hinni, hogy leg nagyob része közüllök, olvasni tudot, mivel az Isten törvényét tudniok kelletet. és a szombat napokot, tsak annak tanulásában töltötték.
Abbol az egy könyvböl, ök mindent meg tanulhattak. ami szükséges volt, abban meg láthatták avilág historiáját, az egész nemzettségeknek eredeteket, és ami leg inkáb öket illeté. az ábrahám, lótt, ismael, és az esau maradékinak gyenelogiáját, abban meg látták a Ceremoniákot, parantsolatokot, és a városi törvényeket, és valamit nékik kelletet tartaniok, ez igy lévén, amojses ött könyvében. mind fel találták, a mit tudniok kelletet.
A tudni valo Dolog, hogy nékik más több könyvök is valának, ugy mint a josué, birák, samuel. könyvei, amelyeket mind azután irták, meg mojses idejétöl fogva tésznek emlékezetett valamely könyvröl, amelyet az ur hadakozásárol irták,
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 216)