ezek, husvét, pünkösd, és a sátoros innepek, ezek az Istentöl vett három nagy kegyelmének emlékezetire rendeltetének, tudni illik, azért hogy egyiptumbol öket ki hozá, a sinai hegyén a törvényt ki adá. és hogy a meg igért földre öket bé vivé, a pusztában valo annyi sok bujdosások után. a hol is sátorok alat lakának, ezek a nagy innepek, mindenik hétt hétt napig tartának.

Az ö esztendöjök tizen két holnapbol állot, aholnap harmintz napbol, valamint mostanában, azidönek eszerént valo el rendelésit, még Noé idejétöl láttyuk, de sokan azt tarttyák. hogy az esztendö akoron az öszi equinoctiumkor kezdödöt. mojsesnek meg vala parantsolva. hogy tavaszkor kezdgye az esztendöt, abib havában, a melyben eset husvét, ettöl az elsö holnaptol számlállyák atöbbit, ezek nem sokban külömböznek a mi romai holnapinktol, a melyek a régi neveken neveztetnek. a romaiak. az esztendöt. martiusban kezdették. ezért is mondgyák. september. october. november. december. hetedik. nyolczadik. kilentzedik, tizedik holnap.

Az Izraéliták innepjei valoságal vigaságos napok valának, minden ember tartozot ahárom nagy innepre, ugy mint husvetra, pünkösdre, és a sátoros innepekre jérusalemben menni, az aszszonyoknak is szabad volt oda el menni, el is gondolhattyuk mitsoda nagy gyülekezet vala az, ki ki pediglen aleg szebbik köntösét vette fel, és ki ki nagy örömmel látta az attya fiait. és jo akaroit, mindnyájan jelen voltanak az imádságokon. és az áldozatokon., a sok musika szó meg volt mindenkor, azután avendégség, ahol együt ettenek abékeség áldozattyábol. ugyan atörvény is parantsolá nékik, hogy vigadgyanak azokon anapokon. mind testi, mind lelki vigasságban legyenek.

Nem kell tehát azt tsudálni, ha örömmel hallották. hogy az innep közelget, és hogy kevés idö mulva jérusálemben kelletet

(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 234)


Előző oldal | Következő oldal