az ollyanok, kik abálványok helyet feleltenek, ezek ugy tétették magokot, mint ha el ragadtattak volna, és homályos dolgokot mondottak, akarván követni mind ezekel a valoságos profétákot, az izraéliták pediglen igen gyengék lévén avallás dolgában, igen hajlandok voltanak az ilyen hamis jövendö mondokot meg halgatni. föképpen abban az idöben. a melyröl szóllunk.
23. Rész. A balványozásrol.
A nékünk tsufos dolognak lattzik lenni az izraéliták szokásiban, hogy ök hajlandok valának abálványozásra, ezért lehet öket leg inkáb durváknak, és otrombáknak tartani, Istennek hálá mi nem látunk bálványozokot, hanem tsak azt hallyuk hogy vannak még akét indiában. amely népek közöt lakunk. ugy mint, az eretnekek. sidok, és törökök közöt, ezek mind hiszik az egy minden hato Istent, ezt avaloságot, aleg aláb valo aszszony., és aleg tudatlanab paraszt emberis hiszi, ezekre tehát azt mondhatni, hogy akik a fát, akövet, vagy valamely állatot imádtanak, azok igen gorombák, és ostobák valának, mind azon által. nem tarthattyuk gorombáknak aromaiakot, agörögököt, az égyiptum bélieket, a syriabélieket. és atöb régi nemzeteket, mivel töllök vettük a mesterségeket. és az emberi tudományokot, visgállyuk meg hát egy kevesé. hogy honnét eredet az arosz.
Az emberi elme anyira meg homályosodot. hogy ha ameg romlot természetnek állapottyában marad, semmi lelki gondolatra magát nem adgya, hanem tsak atesti, és aláthato dolgokrol gondolkodik, és mindent mást, semminek tart, az érzékenységen kivül, tsak ugyan azt is tarttya valoságnak, ami az iz, és atapasztalás béli érzékenységeket illeti, ezeket
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 239)