tudományokot, és akiknek az egész nemzetek hitelt adtanak, kételenek is valának nékik hinni, mivel nem tudhatták meg adolognak valoságát. de ha szinte meg tudták volna is, hogy mérték volna öket meg hazutolni.?
Nem tsak az izraélitáknak vala tehát hajlandoságok a bálványozásra, mivel ez a rosz, közönséges vala minden nemzeteknél, és azö kemény szivüségek, a mint az irás azt gyakorta hánya szemekre, nem abbol állot hogy inkáb ragaszkodtak volna a töb népeknél aláthato dolgokhoz, hanem, hogy annyi kegyelme, és tsuda tétele után Istennek, annyira ragaszkodtak azokhoz. valamint atöb népek, avalo ahoz nagy erö kivántaték, hogy a több népeknek rosz példájokot ne kövessék, mivel, midön valamely izraélita. a pogányok földére ment. mint hogy ót se nem áldozot, se a bálványokot nem imádta, azal vádolták, hogy semmi vallása nintsen, és a midön a menynek, földnek. teremtö Istenéröl szóllót nékik, azért meg tsufolták, és azt tudakozták hol vagyon azaz Isten. az illyen kérdéseket pedig nehéz vala elszenvedni, valamint Dávid maga mondgya. hogy bujdosásában. könyhullatásival táplálta magát, mert szüntelen azt kérdik vala ö tölle, hogy hol vagyon ate Istened, agyenge hitüek, az illyen kérdésekre. meg hagyták magokot gyözetni.
Mindennek hajlandosága lévén agyönyörüségre. a nevelé akisértetett, mivel apoganyok innepén lévö Cérémoniák igen gazdagok valának. és nagy kivánságok vala arra az iffiaknak, fö képpen aleányoknak hogy azokot a pompákot meg láthassák, és hogy miképpen tzifrázták fel az áldozatokat, miképpen tántzolnak, ót pediglen öket jó kedvel fogadták, házokban hitták. meg is vendégelték, ollyan husal, amelyet abálványoknak
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 244)