nékik, és leg kisseb intésekre is kelleték vigyazni uroknak.
A sidoknak arabjokon egesz hatalmok vala, meg ölethették mikor akarták., ez a hatalom abban az idöben, a más nemzeteknél meg volt. mivel arabságot, a hadakozásnak hatalma hozta vala bé, amidön jobban szerették el fogni az ellenséget, és rabságban tartani, és szolgáltatni, mint sem ötet meg ölni, azért azt tartották, hogy ki ki ollyan szabad arabjával, hogy azt meg ölheti, ha arra érdemes, és hogy azoknak gyermekein hasonlo hatalmok vagyon,. mivel nem születtek volna, ha meg ölték volna az attyokot. e vala tehat fundamentuma az uraknak, a rabjokon lévö hatalmoknak, ezel ahatalommal ritkán éltenek viszá, mivel az önnön magok hasznok kötelezte öket arra, hogy rabjokot meg tarttsák. azokbol álván, egyik része joszágoknak. ugyan ezen ókbol is nem bünteté meg az Isten törvénye az olyat, aki meg ütvén rabját. egy nehány nap mulva meg holt az ütésben. az a maga pénze, mondgya az irás., arabját el vesztvén, magat büntette meg, és azt el lehet hinni, hogy a gazdája, nem meg ölni, hanem tsak meg büntetni akarta ötet, de ha arab meg holt a veréskor, azt el lehetet gondolni. hogy a gazdájának. szándéka volt hogy meg öllye, és azért atörvény vétkesnek itélte ötet, a romaiaknak továb ött száz esztendönél hatalmok vala meg ölni rabjokot. az adosokat meg foghatták. és a magok gyermekeit, három szor el adhatták, ezekre szabadságot adván nékik, a tizen két táblára irot törvény, amelyet görög országbol vitték volt el magokal, ugyan abban az idöben, amelyben a sidók viszá térének arabságbol. mint egy ezer esztendövel, mojses után.
A mi pedig a sidoknak, agyermekeken valo hatalmokot illeti, atörvény meg engedte nékik hogy el adhassák leányokot,
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 248)