atitkos végezésekre. söt még jérusalemben. atemplom kapujánál tették a birák az itéletet, ennyi sok példa után, ne tsudállyuk, ha az irás annyi sok helyt emlékezik akapurol. amidön a közönséges gyülekezetröl, vagy tanácskozásrol szól, az Évangyéliumban. apokolnak kapuji. a sátánnak országát, és hatalmát jelentik,
Mind azon által, akár mely jonak láttassék nékünk lenni az izraéliták közöt, adolgok folytatásának formája, de azt ne gondollyuk. hogy közöttök. hamis perlekedés, huzás, vonás, és igasságtalanság ne lett volna, az illyen gonoszság együt jár az emberi meg romlásal, de föképpen, anagy városokban, agonoszság is nagyob, David ki szaladván jérusalemböl, az absolon fel támadásakor, elönkbe adgya, hogy aharag, és az egyenetlenség a jérusalem falain sétalnak szüntelen, avarosban pedig, anyomoruság, és az igasságtalanság. az uttzáin, az usora, és atsalárdság, de azt el hihetni. hogy se annyi perlekedések, se azok ollyan közönségesek nem valának közöttök mint mi közöttünk.
Mint hogy atörvény mind avilági, mind avallás béli dolgokot egyaránt rendelte, azért különös székek nem is valának, amely biró avallás béli dolgokrol végezet, ugyan azon biro igazitotta el avarosi peres dolgokot is, erre valo nézve, keveseb külömbözö tiszttségek, és tisztek kivántatának ahoz képest, mint sem mostanában vannak nálunk. mivel mostanában tiszttség nélkül lenni, és tsak ajoszágot miveltetni, szégyennek tarttyák, minden tiszttségre, és méltoságra vágy, és ugy tekéntik atiszttségeket. valamint amesterségeket, amellyek után élhessenek, vagy is ugy, mint ollyan titulust, amely meg külömbözteti öket atöbbitöl. de ha valojában.
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 255)