abálványozás, akut feje minden féle vétkeknek, az árulás, partolás. ót gyakorta történt. ajuda országában pedig, akorona meg marada, adávid nemzettségében, ótt egy nehány Isten félö királyok valának., apapok, és aléviták, mind oda gyülekezvén, atörvényt is meg tartották a vallásal együt.
Az utolso idökben, atörvény meg vetésben lévén, az idegenekel igen kezdének társalkodni, föképpen amidön segittséget keresének nálok, ahadakozásokban., ezért is hányák szemekre oly gyakorta a proféták, az Istenben valo kevés bizodalmokot. az idegenek pedig, a kiket leg inkab keresték. az assyria béliek. és az égyiptum béliek valának, ugyan ezek is voltak leg hatalmasabbak. abban az idöben, hogy pediglen ezeknek tettzhessenek. követik vala ezeknek szokásit, és bálványozásit, ugyan ezen nemzeteknek sorsokot követé az izraéliták nyomorusága., amidön az egyiptum béli erö el esék, és az assyriabéliek hatalmasoká lének.
29 Rész A sidok rabságban valo létekröl.
Ezek láttzanak tehát nekem leg nevezetesebbeknek lenni. az izrael szokási, közöt, a melyek fent valának. mind addig, valamég az idegenekel esze nem elegyedének., se apogányok alá nem esének, hanem szabadságban birják vala országokat., nézük meg már mostanában, az ö utolso állapottyokban valo léteket, a babiloniai rabságtol fogvást, az ö egészen valo el pusztulásoknak. és el szélyedéseknek idejéig, noha ez ugyan még azon nemzet legyen is, és azon szokást tartottais, mind azon által. abban nagy külömbség találtatik.
Elöször, az utolso idökben, tsak sidoknak neveztetnek, a mint is hogy tsak ajuda országa vala még fent, amidön
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 263)