Ök a sidó nemzetet ugy tekintették, valamint az egész emberi nemzetnek ellenségét, ezek magokot el vonnyák atöb nemzetektöl, mondá egy görög filosophus, semmiben velünk meg nem egyeznek, se az ételben, se az imádságban. se az áldozatban, és sokkal meszeb vannak töllünk, mint sem az india béliek.

Tegyük azt is hozája, hogy a sidok irtozván abálványózástol, meg vetették akép irást, és akép faragást, amely mesterségek. igen kedveségben valának agörögöknél, a sidók pedig semminek tarták aköböl faragot képeket, mint ollyan haszontalan munkákot., amelyek tsak nevetésre valok, és a mellyek, tsak a heverö embernek munkáji: ettöl is vagyon hogy az irás sok helyt abálványokat hejában valoságnak nevezi, mint ollyanokot. amelyek haszontalanok, de még sok helyt utálatosságnak is nevezi, mivel ugyan utálatosságra méltok, ha meg tekénttyük avakságot, a melyel isteni nevet adtak azokra, azt is el mondhattyuk. hogy a sidok nem halhatták irtozás nélkül, az utálatos fabulákot. amelyekel tele valának agörög poéták, ezért is igen gyülölék öket agramatisták, akik a fabulákot magyarázák vala, és mind azok akik aversek éneklése után élödtenek. vagy akik betsületeket, azok által keresék.

A valo. a sidok azt tartották, hogy nem kell meg tsufolni a más nemzeteket., se roszat nem kel mondani azoknak istenekröl. de nehéz vala magokot meg tartoztatni, hogy valamely tsufságra valo szót ne mondgyanak., egy görög gramatista., mitsoda haragal nem halgatá az olyan sidot, aki aprofétiákbol szollot abálványok ellen. aki homérust, tsalárd és hamis profétának mondá lenni, aki az istenek genelogyiáit, és szerelmit utálatosnak tartotta,? aki az ö komédiájokot, és Ceremoniájokot utálta, egy szoval, aki tsak a maga Istenét vallotta, igazán valo Istennek lenni, és hogy, tsak egyedül, a sidó nemzet üsméri, az igazán valo vallást. és tudományt, a

(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 272)


Előző oldal | Következő oldal