sidokot pedig, tsak azért is nem halgattyák vala örömest., mert ök nem tudtak az ékesen valo szólláshoz, se valamely árgumentumal nem bizonyitották beszédeket, hanem tsak ameg lett dolgokot hozták elé. ugy mint, azokat a nagy tsuda tételeket amelyeket tett az Isten ö érettek, a közönségese a görög nép közöt. nem külömböztetheté meg ezeket atsudákot, azoktol, amelyeket hallot minden nap a fabulákban., afilosophusok pedig lehetetlennek tarták azokot atsudákot, mivel ök tsak a természetnek rende szerént okoskodtanak.
A görögök ilyen gondolatban lévén a sidok iránt, örömest halgaták, a fénéciabélieknek, és az égyiptum bélieknek gyalázásokot, és más többekét., kik ellenségi valának a sidoknak, ebböl származának azok ahazug fabulák. a melyeket ir tacitus a sidok eredetéröl,
De ezeken ahazugságokon kivül. a melyeket könnyü vala meg vetni, agörögök eröszakoskodásra, és üldözésre fakadának., mivel ptoloméus philopator. aráphia hartzot el vesztvén, a sidokra terjeszté haragját. és ennek a fia, epiphanus, meg boszszonkodván azon, hogy ötet nem engedték bé menni a sanctuáriumban., az éléphántokal akará öket meg öletni, valamint ezt láttyuk amakabaéusok harmadik könyvéböl, a görög éditioban. a syriai király, heliodorus. fel akará séléucus philopator idejében, a templomot prédálni, és annak kintsét elvinni, de az Isten azt meg menté tsuda tétele által, antiochus király idejében, épiphánus, rettentö képen kezdé öket üldözni, azért is az anyaszent egy ház, amartyrumok közi számlállya azokot, kik akoron meg öletettek az Isten törvényéért,
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 273)