A hit által tagadá meg magát mojses. a farao leányáé lenni, inkáb szeretvén az Isten népével sanyargattatni, mint sem az ideig valo bünnek gyönyörüségében lenni, nagyob gazdagságnak. tartván a kristus keresztét. az egyiptiusok kintsénél, mert menyei jutalomra figyelmez vala, ha illyen hitünk volna, ditsekednénk a szenvedésekben, tudván azt, hogy a mi most. a mi szenvedésünkben egy szem pillantásig valo és könnyü. a felette igen fö modon aditsöségnek örökké valo nagy voltát szerzi mi bennünk. szüntelen tsak azokot a nyomoruságokot, és azokot a jókót tekéntenök, a melyeknek vége soha nem lészen.
III A kristusban valo hit által vagyunk az Istennek fiai, a hit véteti velünk a szent lelket, ahit vétet velünk gyözedelmet a világon, és a kisérteteken, azal gyözük meg a test kivánságát, a szemek kivánságát, és az élet kevélységét. a hit a mi paisunk hogy a gonosz léleknek minden tüzes nyilait el olthassuk.
A hit által nyertek országokot a szentek. vitték végben az igasságnak köteleségit, és vették el az Isten igéretit. akegyelemböl üdvezülünk. ahit egyesit meg minket akristusal., és ez az egyeség gyözedelmeseké is tészen minket mind azon, valami ellenkezik az üdveségel.
A hit könyörögtet minket, ugyan az is nyeri meg a mit kérünk. bizonyára mondgya. szent hiéronimus, nem könyörögnék. hanem hinnék, de ha valoságos hitem volna, azon lennék hogy meg tisztittanám azt a szivet a melyel az Istent láttyuk a melyemet verném, sirnék. az egész testem reszketne, az ur lábaihoz borulnék. azokot köny hullatásimal. meg öntözném., az ö keresztét meg kaptsolnám. és mind addig el nem hagynám. a még irgalmaságot nem nyernék.
A hit, élteti, munkálkodtattya. és szenvedteti akristusban az igazat, de mint hogy oly kevés keresztényeket látunk ollyanokot kik meg gyözték volna avilágot, és annak szokásit, oly kevesen is vannak olyanok, kik az imádságban és az évangyéliumban foglalnák magokot; azért el mondhatni hogy az idöknek vége közelget, és hogy majd nintsen hit eföldön.
Az Isten igéje, az imádság. és a jó élet táplállya és neveli ahitet, ahit is anyiban meg gyengül. és el aluszik, amenyiben
(III. Keresztényi Gondolatok: 455)