ember meg halyon. és az után meg itéltessék, akoron leg titkosab gondolati szivünknek ki nyilatkoztatik. és mindenikünk el vészi a ditséretet vagy a gyalázatot, érdeme szerént, ez a különösön valo itélet.
Ez az itélet hamar el érkezik, abiró már akapunál vagyon, és talám még ez ettzaka nem kériké viszá lelkünket, és a mitsodások találtatunk holtunkor, olyanok lészünk amidön itéltetünk, amely helyre a fa le esik, ót marad.
A közönséges itélet a világ végin lészen, a mitsoda itéletet mondottak kire kire holtaután, ugyan azont mondgyák. az utolso napon is. az elsö itélet, az Isten, és a lélek közöt mégyen végben. amásodik pedig közönséges lesz a meny, és a föld szine elött.
Nincsen semmi rettentöb a rosz kereszténynek mint az élö Istennek kezében esni, de azoknak. vigasztalób sincsen. annál, kik a kristust hüségel és álhatatoságal követték, emeld fel akor fejedet mondgya a kristus, mert meg szabadulásod közel vagyon. boldog az, akinek szüntelen elméjiben vagyon az a rettenetes ora, boldog az, aki minden nap ugy éll, mint ha mindenik nap a kristus itéletire kellene menni.
II Örizkedgyetek. mondgya akristus, hogy vala miképen. meg ne nehezkedgyenek a ti sziveitek. tobzodásal, részegségel, és ez életnek gondgyaival., és reátok jöjjön a ma hirtelen nap, mert el borittya mint egy háló mind azokat kik a föld szinén. laknak. vigyázatok, és imádkozatok. tehát minden idöben., hogy érdemeseknek találtassatok el kerülni mind azokot a veszedelmeket a melyek akoron szállanak a bünösre, és hogy bizodalomal mehesetek akristus eleiben,
Az itéletröl valo gondolat, nem tsak arra viszen minket hogy imádkozunk. és vigyázunk, a szükségünkre valo kegyelemért, hanem hogy még magunkot meg itéllyük. és a penitentzia alá vessük, ugy hogy meg elözhessük annak itéletit. akinek mindenik tartozik szamot adni minden gondolatirol beszédiröl, tselekedetiröl, minden lelki és testi jó téteményiröl, és sokszor vett kegyelmekröl, minden
(III. Keresztényi Gondolatok: 463)