roszrol amelyet tselekedtek, minden jóról a melyet el mulattak. és a mellyet kelletet volna tselekedni, vagy is azt mi formában tselekedték, a nyomoruságokrol ha azokot jóra forditották, mondom néktek, hogy az emberek számot adnak az itéletkor minden hejában valo beszédekért, mondgya a kristus.
Mentöl többet vészen valaki, annál töbröl ád számot, a szegényekel irgalmaságot tésznek, mondgya az irás, de a hatalmasokal. kemény itélettel bánnak, az Isten meg fogja itélni igasságinkot, és mind azok az erkölcsök a melyek most nékünk hizelkednek. utálatosoknak fognak akor tettzeni. mert tsak ahaszon keresésböl, és a hivalkodásbol eredtenek. azok. és nem az Isteni szeretetböl, oh! kitsoda álhattya el annak a rettenetes bironak tekéntetit, hogy ha az igaz alig üdvezülhet, hát hogy ne félne abünös aki arol oly keveset gondolkodik.
III Az anyaszent egy ház akarván minket arra kötelezni hogy mindenkor gondolkodgyunk. az Isten itéletiröl. azért azt elönkben adgya. az advent kezdetin. készitvén minket arra, hogy a világban meg testesülése által., és az emberekben, kegyelme által valo, születendö Jésust vegyük. a nagy böjtnek kezdetin pedig arra készit, hogy tisztellyük a szenvedö, haldoklo, és fel támadando kristust, és részesülhessünk a penitentzia által az ö szenvedésiben, és halálába, részt is vehessünk az ö uj életének kegyelmiben; az anyaszent egy házi esztendönek pedig avégin azért adgya elönkbe, meg akarván mutatni hogy azon végezödik el az ember élete, ugy az egész világ is.
A proféta azt mondgya. hogy meg nem vetette az Isten törvényit, mert az ö iteleti szemei elött vannak, ellenben pedig abünösnek utai mindenkor vétkesek mert az Isten itéleti el töröltettek elméjiböl, a penitentzia nélkül az élet tsak vétek, aki pedig az itéletet nem tekinti, penitentziát sem tart, és mint hogy apenitentziának mindenkor kel tartani. az iteletröl valo gondolatnak is szüntelen valonak kel lenni, szent hiéronimusnak ugy tettzet mint ha mindenkor
(III. Keresztényi Gondolatok: 464)