ezeket az irtoztato szokot hallotta volna, halottak kellyetek fel, jövetek az itéletre, eszerént kell. az itéletröl valo gondolatnak, és a felelemnek igazgatni kel minden tselekedetinket, mihent azt el felejttyük, az üdveséget is el felejttyük.

Jövetek én Atyamnak áldottai, fogja mondani az örökös biró, de ki lehet abban bizonyos, hogy azoknak az áldot lelkeknek. számok közül légyen? mennyetek el töllem átkozottak. mondgya az el vettetteknek, oh kine félhetne számok közöt lenni ezeknek a nyomorultaknak, mivel szent pál magais tartot attol, a mely szem pillantásban. az itélet ki mondatik, azonnal, némelyek az örök kárhozatra mennek. és atöbbi bé mennek az örök életnek birtokában. mely irtoztató meg válás.

Az idö azért adatot nékünk. hogy bizonyosá tegyük jó tselekedetinkel ezt a nékünk meg igért boldogságot, és hogy el kerülhesük azt a veszedelmet., a melyel fenyegettetünk. tselekedgyék tehát alélek mostan magáért, mondgya szent agoston, mindent a mi tölle lehet, mind addig még az irgalmaságnak ideje tart., ha az el mulik, az után semmit nem tselekedhetik., mert az, az igasságnak ideje lészen, tarttson most itt penitentziát. hogy abiró meg változtathassa iteletit, adgyon itt alamisnát, hogy ótt udveséget vehessen, irgalmaságot tegyen. hogy irgalmaságot nyerhesen. életenek minden napjai tellyesek legyenek. jó tselekedetekel, hogy az örökké valoságban. bé töltethessék. az ur házanak javaival.

Szegezd által uram felelmedel. az én testemet, mert ate ite-

letidtöl féltem, had tegyen engemet ete iteletidről valo gondolat

abban a szomoruságban, mely velem penitentziát tartasson.

Ne meny itéletben szogádal, mert egy élö sem igazul.

meg elötted.

Ha magunkot meg itélnök, meg nem iteltetnénk mondgya szent pál.

(III. Keresztényi Gondolatok: 465)


Előző oldal | Következő oldal