Az Istennek jelen valo létele nem tsak abban áll, hogy hidgyük azt, hogy az Isten mindenüt vagyon. és mindent látt, hanem még abban is. hogy szüntelen az Istenhez emelyük elménket, és hozája fordittsuk szivünket, de azt emelyük. az Istennek véghetetlenségéröl, és bennünk jelen létéröl valo élö hitben. fordittsuk hozája szivünket. az Isteni szeretetnek gyakorta valo tselekedetével. és olyan buzgo kivánságokal. hogy tsak ö néki akarunk tettzeni, tsak övé akarunk lenni, és ö érette mindent mást el akarunk hagyni.

II Az Isten jelen létéröl valo foglalatoság., az ö jelen valo létit tekinti, és aki az ö hatalma, bölcsesége, josága, irgalmasága, igassága, és atőb Isteni tekélletességei által munkálodik mindenüt, és az ö fiát akristust, ugy tekinttsük, mint olyat, aki prédikál, tsudákot tészen, imádkozik, szenved, és haldoklik, vagy ugy mint urunkot, üdvezitönket, közben járonkot, fö papunkot, és életünknek példáját,

Az Isten, akristusban tekint mi reánk, öbenne üdvezit minket. ö benne adgya minden hato segittségit, és tészen minket gyözedelmeseké. ö benne viseli gondunkot, és tölt bé kegyelminek gazdagságival. ugyan erre akezdöjére ami hitünknek., kel is szüntelen vigyáznunk, valamint a szolga tarttya. szemeit az ura kezén, mert szüntelen valo szükségünk vagyon az Istenre., és hozája tsak a fia által mehetünk, egy szoval, ennek az üdvezitönek kezei közöt vagyon a mi igasságunk, szenttségünk. üdveségünk, és az örökké valoságra valo sorsunk.

Nintsen ennél semmi hathatosab hogy a vétektöl el távozhassunk. a jó erkölcsben eléb mehessünk, és hová továb jobban az Istenhez kaptsolhasuk. magunkot, de oh! mely nyomoruság.! mindenüt tsak az Istenröl, és akristusrol valo feledékenység uralkodik, reggeltöl fogva estig, gyermekségtöl fogva mind halálig, az emberek minden gondolattyokat. kivánságokot, tselekedeteket, avilágnak, a haszon keresésnek, anagyra vágyásnak, és a gyönyörüségnek adgyák, már se akristust, se azö evangyeliumát nem

(III. Keresztényi Gondolatok: 474)


Előző oldal | Következő oldal