gondolatlanul. vállalunk magunkra. és tsak emberi tekintetért, ahetedik a, hogy az elmét mindenkor egyaránsu mértékben tarttsuk. és meg gyözzük indulatinkot, akar mi történnyék, az ur, Illyés profétához. nem a nagy és sebes szélben, se nem arendülésben, se nem atüzben, hanem a tsendes szellöben szólla, meg akarván ezel mutatni, hogy a szivnek. békeségében nyilatkoztattya meg magát, lelkünknek.

Bizonyosok legyünk abban. hogy akár hol legyünk, de az Isten minket lát, nintsen rejték hely ö elötte. ha vétkezni akarsz. mondgya szent agoston. keress olyan helyt. a hol ne láthason és ótt tselekedgyed a mi néked tettzik.

Az Isten az elmédben légyen. életednek minden napjaiban.

Meg emlékeztem az Istenröl, és gyönyörködtem.

Boldogok a tiszta szivüek, mert az Istent láttyák.

8 napon. Hogy az embernek mitsoda gondgyának kel lenni az üdveségére.

I Egy kereszténynek nintsen se drágáb, se nagyob dolga. az üdveségenél, az Isten fia azért lett emberré, és azért holt meg, hogy azt munkálodgya, ö azt az Attya dolgának nevezi. ö azt a munkát éhezte, és a volt gyonyörüsége, nyughatatlanságal. várta annak bé tellyesedésit. szüntelen valo buzgoságal. kivánta meg inya szenvedésinek poharát, és a maga vériben valo meg keresztelkedésit, azért hogy végben vigye annak akarattyát, aki ötet. válttságunkra küldötte.

Hogy ha a kristus az üdveség dolgát. amaga egyedül valo dolgának tarttya, igasságos, hogy miis annak tarttsuk, ö mindent erre avégre. forditot, életét, halálát, tselekedetit, szenvedésit, titkait, mi még annál inkáb tartozunk arra forditani, minden tselekedetinket. és szándékinkot.

Az Istennek fia azért volt eföldön, hogy minket üdvezittsen, lehetnénké olyan esztelenek. hogy anapokot, esztendöket, és életünknek minden ideit el töltenök azüdvességünkre

(III. Keresztényi Gondolatok: 476)


Előző oldal | Következő oldal