sokan estenek abban azért, hogy nem adtanak, a sárepta béli aszony, aleg utolso falat kenyerét is közlé aprofétával. azért a liszt, és az olaj, el nem fogyának többé házánál.
III A ki a szegénynek nem ád, a kristusnak nem ád, bizony mondom néktek, valahányszor ezeket nem tselekedtétek vélek, velem nem tselekedtétek, akristus mind az egész vérit nékünk adta, és tsak egy darab kenyeret kér. töllünk, meg nem vonhattyuk tölle amit kér, hogy ha tsak jobban nem szerettyük nalánál azt, amit meg tagadunk tölle.
A kristus azt akarja hogy a szegényekel. mindent tselekedgyünk a mi töllünk ki telhetik, ezt pedig nem követtyük, hogy ha olyankor gyüjtünk joszágokot, amidön anyomoruságban láttyuk elveszni a szegényeket, nem is bizunk az Isten rendelésiben, a melynek kut feje ki merithetetlen.
A szegénynek kel adni a szükségen felyül valot. mivel az öket illeti. de a szükségen felyül valot, nem a tzifrálkodásnak, kevélységnek, torkoságnak, vagy a mértékletlenségnek kel el rendelni, mivel soha semmi nem elég ezeknek a rosz kivánságoknak., ezek mind a saját, mind a mások joszágit meg emésztik, hanem a felebaráti szeretetnek, alázatoságnak, és a mértékletességnek, egy szoval a szükségre valo, igen kevésre megyen, abövségel valo alamisna. magunkhoz valo szent fösvénység, és hogy másoknak sokat adhassunk, tselekedgyuk azt, hogy magunknak sokat meg ne adgyunk.
Nem kel alamisnát adni amás joszágábol, az illyen alamisna, égre kiálto vétek volna, leg elöbször is azon kezd el, hogy ad viszá a mi nem tégedet illet, az után adgy alamisnát, a melynek illyennek kel. lenni, elöször, hogy az örömest, és jó kedvel legyen, és ne ugy mint ha erövel vonnák ki a fösvénységtöl, másodszor, hogy még éltünkben adgyunk. mivel mitsoda jó neven vennék töllünk., hogy ha tsak. akor adunk, a midön már semmit nem birhatunk, harmadszor,
(III. Keresztényi Gondolatok: 490)