13 napon A szenvedésröl.

I Boldogok azok akik akristusért szenvednek, aválasztottak része aszenvedés, és a kereszt, a ki semmit nem szenved, tarthat a meg vettetéstöl. aleg igazabb mi közöttünk, tsak aláb valo vétkes, és mindnyájan olyan nagy bünösök vagyunk, hogy meg érdemelyük abüntetést, és aszenvedést, azokot pedig el kel vennünk az Isten kezeiböl. nem ugy mint olyan birotol, aki ostorozásival el akarna minket veszteni, hanem mint olyan atyátol, aki azok által., a meg térésre akar minket kötelezni.

A boldogságban valo létel, avilághoz kaptsollya az ember szivét. el felejteti véle az Istent, és vétkeit táplállya, ellenben pedig a szenvedések attol el távoztattyák, és az üdveséges keserüségek az Istenhez, avaloságos boldogságához terittik, jó nékem hogy meg aláztál engem. hogy meg tanullyam igazságidot, ostorozd meg uram öket, és meg látod hogy hozád térnek, mondá dávid.

A szenvedés meg gyarapittya a jó erkölcset, mert mint hogy a boldogság meg ronttya a szivet, és kevéllyé teszi, ugy a szenvedés meg aláza azt, és bévéteti véle a kegyelmet, és követteti a jó erkölcsöt.

Egy szoval. a szenvedések, abüneink el törlésére küldetetnek reánk, mert a vétek nem tsak arra kötelez hogy az Istenhez térjünk, atöredelmeség által. hanem hogy még eleget is tegyünk az ö igasságának, etellyéségel. szükséges. és az elég tételen a Concilium. nem tsak azt a penitentziát érti a melyet apap ád. se nem tsak azt, a melyet mi adunk magunknak, hanem még mind azokot avilági nyomoruságokot is. a melyeket az Isten méltoztatik el venni büneinnek botsánattyára. akristus érdemi által. a midön azokot alázatoságal, és békeségel szenvedik.

(III. Keresztényi Gondolatok: 492)


Előző oldal | Következő oldal