Szükséges volt a kristusnak szenvedni. és ugy bé menni ditsöségében, magát fel áldozta érettünk a kereszten, és ugy érdemlette meg nékünk akegyelmet. az ö benne, a keresztnek., és a szenvedésnek kegyelme, ez a kegyelem a szenvedésben vévén eredetét, a szenvedéshez valo szeretetet is gerjeszti fel bennünk, hogy ha tehát szenvedni nem akarunk, ellene mondunk akegyelemnek, a mely minket keresztényeké tészen, és annak az örökségnek. a melyet nékünk érdemlet, ugy meg foszttyuk magunkot is. akristusért valo szenvedésnek ditsöségétöl. és vígasztalásátol. a mely olyan nagy egy szent doktor szerént, aki azt mondotta. hogy jobban szerette volna a tömlötzben lenni szent pálal, mint a menyekben az angyalokal.

Ha szenvedni nem akarunk. ellene mondunk az örömnek. a melyet okoz a keresztényi sirás, a melyröl azt méri szent agoston mondani, hogy kedveseb minden világi gyönyörüségeknél; ugy tettzik némelykor mint ha akristus tanitványi el volnának nyomatva. a nyomoruságok alat, mind azon által. a szenvedések közöt. tellyesek öromel, és vígasztalásal., mert az, az Isten rendelése.

Ellenben pedig a világ fiai, a kik mint ha vigasságban volnának, a keserüség emészti öket. avigasságot tsak külsö képen kostollyák, tsak a szájok nevet. de a szivek nyughatatlanságban vagyon. nintsen békesége az Istentelennek mondgya az ur.

Ugy kel tekéntenünk ez életben valo betegségeket, és nyomoruságokot, mint az Istennek anyi rajtunk valo irgalmaságát, aki azok által akarja meg gyözni keménységünket. és penitentzia tartatlanságunkot, meg tisztit minket az ur, a magoságbol. tüzet botsátot az én tsontaim közibe, bánatal emésztet engemet.

Üsmérjük meg magunkban. a szenvedéseknek boldogságát, imádgyuk a meg feszitetet kristust, kérjük néki azt a kegyelmét, hogy részesülvén ez életben az ö szenvedésiben, részt vehesünk amásikában. az ö ditsöségében.

(III. Keresztényi Gondolatok: 494)


Előző oldal | Következő oldal