A jó erkölcsöt ugy kellé tekinteni mint valamely gyalázatos dolgot, és a vetket ugy, mint betsületre, és tiszteletre valot.? ilyen formában. mindenüt nagy gyözedelmeségben lenne. és a jó erkölcsnek el kelene telyeségel magát rejteni, enél pedig nem lehetne nagyob igasságtalanságot tenni, se ajó erköltsnek, se az Istennek. a ki is kut feje ajó erköltsnek.
Hát gyalázatos dolog volnaé az Istent szolgalni, és a betsületet az ördög részin kellé keresni? tsudálatos dolog, hogy az illyen gondolatol irtoznak, mind azon által azt nem szégyenlik, hogy ugy élnek, és tselekesznek, mint ha illyen gondolatban volnának.
A haboruság, és a gyötrelem szállya meg a gonosz tévö ember lelkét, része lesz pedig aditsöségben, a tiszteségben,
és abékeségben, minden jó tselekedönek, hogy ha el veszünk a világ meg szabadité minket? ha az Isten kárhoztat., attol meg menté minket? mitsoda vakság nagyobra betsüleni avakságban lévö emberek itéletit, az Isten itéletinél. a ki minden ható. és maga a böltseség,? és oly igen tartani azoktol, kik külsö képen, gyalázván bennünket, ditsérnek belsö képen. és attol nem rettegni, aki apokolnak tüzére vetheti mind a lelket, mind atestet.
III Sokan atanáts urak közül hittenek a kristusban, de a farisaeusokra valo nézve, nem mérnek vala vallást tenni rolla, közönségesen, félvén attol, hogy ki ne üzetessenek a synagogábol, tartozunk azal. hogy jót tselekedgyünk, nem tsak az Isten elött., de még az emberek elött is
Nem elég a, hogy valaki titkon legyen keresztény. nyilván kel vallást tenni, vagy el kel veszni, a nevezetes victorinus, akiröl szent agoston szól, erröl nagy példa, ez az orátor apogányságban öregedet vala meg, de végtire magában térvén, azt mondgya vala gyakorta az ö jó akarojának Simpliciusnak, tud meg hogy már mostanában keresztény vagyok, de tsak titkon mondá ezeket, mert nyilván nem meré azt meg vallani. az emberi tekéntet azt meg nem engedte néki.
Simplicius pedig mint valoságos jó akaró, azt felelé vala néki. hogy addig kereszténynek nem tartaná valamég az anyaszent egy házban nyilván vallást nem tenne, a keresztényi
(III. Keresztényi Gondolatok: 499)