szóból, a mely tsak külsö jel; szüntelen kel azt kérni, hittel, alázatoságal. szorgalmatoságal., és mint egy eröszakosan, mivel a szükséges. minden idöben, és minden dologban. azt reménségel kel várni, és hüségel meg tartani, azt nevelni kell. nagy buzgoságal. a jó tselekedetekel, és a vétek el kerülésével, mivel azt a vétek veszteti el velünk.
Járullyunk azért a kegyelemnek királyi székéhez, hogy irgalmaságot nyerjünk, és kegyelmet talállyunk, alkalmatos segittségre, enged meg uram véghetetlen irgalmaságodbol, hogy ate kegyelmed magtalan ne légyen bennünk.
Vezére voltál uram, mondá mojses, irgalmaságodal. népednek, melyet meg szabaditottad, és hordoztad ötet. eröségedel, a szent lako helyedre.
Jesus pedig nevekedik vala böltseségben., és idöben, és kedveségben Istennél. és embereknél.
A kegyelmet, és az igazságot, a kristus hozta el nékünk.
Én lelkem áldgyad az urat, és soha el ne felejttsed az ö jó tétemenyit.
20 napon Az idövel valo élésröl.
I Most akellemetes idö, most az üdveségnek napja, az angyal vétkezet., és az Isten egy szem pillantásni idöt nem adot neki a penitentziára., az ember is vétekben eset, és az Isten hasonlo keménységel bánhatott volna véle igasságal, de azt nem tselekedte, hanem ez életnek idejét adta néki apenitentzia tartásra,
Nincsen semmi drágáb az idönél, mind azon által semmire kevesebet nem hajtanak mint arra, az életet, vagy ahejában valo tselekedetekben töltik el, vagy arosz tselekedetben, vagy olyat mást tselekesznek, nem azt a mit kellene, mind azon által. ami. boldogságunk. vagy veszedelmünk azon áll, amint az idövel élünk. de oh ! mely vakság ? nagyob része az embereknek, az örökké valoságnak kapujáig el mennek, még is nem tudgyák mire adatot nékik az idö, anapok, aholnapok,
(III. Keresztényi Gondolatok: 511)