váltván az idöt, hogy az idöt meg lehesen váltani, meg kel térni, ellene kel mondani agyönyörüségeknek. magunknak, ahejában valoságoknak, arosz kivánságoknak. a magunk akarattyának, eleget kell tennünk, sanyaru, és penitentzia tarto életünkel, az Isten igasságának, és helyre hozni az el vesztet idöt, buzgob szeretettel. lelkünknek keserüségében gondolkodván el töltöt esztendöinkröl.
E szerént válttyák meg drága maradékit egy olyan életnek, amelynek leg szebb napjait avétekben tékozlották el, ha szinte kevés ideig tartanais azélet, tsak azt a keveset is nagy hüségel, és buzgoságal fordittsák az Isten szolgálattyára, rövid idö alat. sok idöket töltenek bé, a munkások kik tsak egy oráig dolgozának., hasonlo jutalmat vevének, mint azok, kik anapnak terhét, és hévségét viselték, de a midön, nem hogy meg térnének az Istenhez. hanem még követik arosz tselekedetet., akor idönek elötte ahirtelen valo halált várhattyák magokra, a mely halál el ragadgya mind azt az idöt. a melyet tsak hejában apenitentzia tartásra akarták tartani.
Tölttsük el jól azt az idöt., a melyet az Isten jó volta ád minékünk. az üdveségnek munkájára, elyünk jól annak minden szempillantásával, tsak anyi mint ha azt el. vesztenök, hogy ha azt nem fordittyuk annak keresésére, a mi bennünket örökösön boldogoká tehetne, ajánlyuk Istennek minden tselekedetinket, és szenvedésinket, akristus áldozattyával, együt, mely meg engeszteli az ő haragját, eszerént lehet tehát haszonal tölteni az idöt, igy is készülhetünk ajó halálhoz, és mehetünk bizodalomal a mi biránk eleiben.
A kik az Istenhez meg térnek, azokban tellyes napok találtatnak.
Szükséges annak tselekedetit tselekednem, a ki engem küldöt, mig nap vagyon, el jő az éttzaka, az, az, ahalál, a melyben senki nem munkálodhatik.
(III. Keresztényi Gondolatok: 513)