III Szeresed ate uradot Istenedet, tellyes szivedböl, egész lelkedböl, elmedböl, és minden erödböl, szivünkböl szeretni az Istent, a, hogy néki adgyuk minden indulatit akaratunknak, nem kelletet volnaé az Istennek szentelni a szivnek minden elsö indulatit.? jaj de talám meg az a sziv, elsem kezdette szeretni teremptöjét, kezdgyük el leg aláb. mostanában szeretni ötet. és mondgyuk el szent ágostonal, mely késön kezdettelek szeretni oh’ régi és mindenkori új szépség tégedet, mely késön szerettelek, amit el mulattunk., hozuk helyre azt buzgoságinkal.
Az Istent szeretni egész elménkböl a, hogy néki ajánlyuk minden gondolatinkot, tudományinkot, és hogy azokal. ugy éllyünk, valamint ö kivánnya, mindenikünktöl a magunk rende szerént.
Az Istent szeretni egész lelkünkböl a, hogy az ö ditsöségére fordittsuk egész életünket, és indulatunkot, szentellyük testünknek minden tagjait, és minden érzékenységinket az igasságnak. az áitatoságnak, és a jó erkölcsöknek tselekedetire, ötet szeretni minden erönkböl a, hogy az ö akarattyának végben vitelére fordittsuk minden hatalmunkot, és minden erönket.
Ha illyen formában szerettyük ötet, mindent valamit tselekeszünk, ö érette tselekeszük, és nem fogjuk halgatni a magunkhoz valo szeretetet, a mely tart attol. hogy sokat ne tselekedgyék., és a mely, a maga kárával. el mulattattya azt, amivel Istennek tartozunk. az Isten szeretetének a mértekje a, hogy ötet mérték nélkül szeresük, etehát, valoságal. az Isteni szeretetnek tselekedete, és nem a, hogy tsak gondolattal., vagy szájal. mondgyuk néki hogy szivünkböl szerettyük. soké szivünkböl, a mely oly kitsiny, egy olyan Istent szeretni, aki oly nagy jó, és oly szeretetre méltó.?
A szent irás, és a szent atyák, elönkben adgyák., hogy két féle dolgok inditoi tselekedetinknek, az Isteni szeretet, és a magunkhoz valo szeretet, az egyike lelki, a másika testi, visgáld meg már, magadban. hogy a kettö közül, melyike igazgattya tselekedetidet.
(III. Keresztényi Gondolatok: 523)