A thábor hegyére minden örömest el kisérné a kristust., hogy ót tisztességet, és ditsöséget találhassanak, de hogy ötet akálvária hegyére kisérjék, ahol tsak szenvedést várhatnak. azt nem szeretik, ilyen formában tehát, nem akristust követnék. hanem magokat, ellene mondanának. akristus országának. és az évangyéliumának, aki is szenvedesi, és halála által ment bé ditsöségében, és aki, keresztével érdemlette meg nékünk a ditsöséget.
Meg holtatok. és ati életetek, el rejtetet akristusal az Istenben, ö éhséget, szomjuságot, és fáradságot szenvedet, olyan volt mint a siket, és a néma, amidön gyalázattal illették. ö ettzakákot töltöt az imádságban. ö engedelmes volt mind akeresztnek haláláig, hogy nékünk példát adgyon, és hogy kegyelmet érdemelhesen az ötet követésre.
III A ki engemet követ mondgya az ur, nem jár a setéttségben, az életnek világosága vagyon benne., a mely fel gerjeszti szivében a szent léleknek tüzét, aki pedig ötet nem követi. a setéttségnek uttyaiban jár, a melyek az örökös halálra vezetik. akar mely egyenesnek láttzattassanak is lenni az embereknek,
Egy kereszténynek leg nagyob foglalatosága alegyen e földön, hogy akristust tanullya, az ö életéröl, példájárol. elmélkedgyék. mivel azokban valoságos, és bizonyos dolgokot lehet találni, mivel az ö szenttséges szájábol soha se tsalárd, se haszontalan szó ki nem ment, minden szent. minden imádásra méltó az ö maga viselésében. azon kel igyekeznünk. hogy hasonlithassunk ahoz az Isteni üdvezitöhöz, ugy anyira hogy el mondhassuk, az apostolal, én élek, de nem én élek, hanem a kristus él én bennem..
Nem elég az, az üdveségre. hogy tisztességes életet éllyünk,
hogy ha akristus lelke szerént nem élünk. és ha azon nem igyekezünk hogy ötet kövessük, az alázatoság által, ellene mondván magunknak valojában., és avilági dolgoknak, mivel az olyan külsö tisztességes élet, kép mutatás. volna.
Nem lehet akristust, és avilágot követni, azolyan két ur, akiket egyszers mind nem lehet szolgálni. a világiakot követtyük,
(III. Keresztényi Gondolatok: 528)