A ki az Istent szereti, az attyafiát is kel annak szeretni, mondgya szent jános, mivel aki bé zárja szivét fele baráttya elött, és meg nem segitti szükségében, anem szereti felebaráttyát, még az Istent sem, hogy szeretné felebaráttyát. mivel nem hogy életét adná érette, valamint akristus tselekedet. de söt még egy darab kenyeret sem ád néki. hogy szeretné az Istent, mivel által hágja az egyik leg nagyob parantsolattyát. és nem szereti azt, akit az Isten ugy szeretet. hogy egyetlen egy fiát adta ahalálra érette, akit azért teremptette. hogy ötet birja örökké. nagyon meg bántyák tehát ötet. hogy ha azt nem szeretik, akit ö anyira szeretet.
Mind enyi nagy fö okokra valo nézve, tartozunk szeretni felebarátunkot. de ne azért szeresük hogy abban hasznunkot tekénttsük, vagy hogy nékünk szükséges. vagy kedves, enem felebaráti szeretet volna, mivel. az oktalan állatokot is illyen formában szeretik.
II A felebarátunkot., tehát ugy szeretni mint magunkat, és valamint akristus szeretet minket, nem más, hanem hogy mindenek felet az ö üdveségit tekinttsük, valamint amagunkét, tsak az Istent szeresük ö benne, az ö ajándékit, és kegyelmit, szerezünk néki minden alkalmatoságot a maga meg szentelésire, örüllyünk az ö hasznain. vigasztallyuk nyomoruságiban, segittsük szükségiben, szenvedgyük fogyatkozásit. oltalmazuk ha igasságtalanságot tselekesznek véle, jól itéllyünk felölle, fogjuk párttyát ha mások roszul beszélnek ö rolla, egy szoval valoságal. kel ötet szeretni, ne tsak szoval, hanem tselekedetel. mivel tsak azt mondani néki hogy szerettyük, és semit se tselekedgyünk ö érette. ugy magunkot meg tsallyuk.
A szeretet a törvénynek bé töltése, lehetetlen hogy elvegyék annak akit valoságal. szeretnek, se joszágát, se betsületit, se feleségit, se életit, se semmit ami az övé, se hazugságal., se tsalárdságal. azt meg nem tsallyák, soha roszat sem kivánnak néki, söt még azon jókót tselekeszik véle, a melyeket magoknak kivánnyák.
(III. Keresztényi Gondolatok: 530)