sokal többet mondhatnának felöllem, és nem volna okom a haragra, sokal is tartozom azoknak akik ilyen formában beszéllenek felöllem, távul valo létemben, ha jelen valo létemben ugy beszéllenének, a mint meg is tselekedhetnék, azért az én ortzám meg pirulna, és szégyenleném. kérem azért. kegyelmedet. adgya tudtokra, hogy háláado szível vettem beszédeket. soha árulkodo jobban meg nem pirult. mint ez, gondolom. hogy soha sem árulkodott többet életiben.
Annak az emberséges embernek volt oka igy felelni. mert mint hogy tsak az igaz mondás szokta az embert meg bántani, ez az emberséges ember. pedig nem érezvén, és nem vádolván magát. semmiben is arrol. a mit mondottanak felölle, ö abban bizonyos. volt, hogy valamit mondottanak felölle. amind hamiság volt. az illyen eszes, és értelmes felelet. az árulkodásra, ártatlanná tészi azt. a kinek árulkodnak, meg itéli az árulkodot, de még inkáb azt, a ki okot ád. a szo hordásra,
Nintsen olyan. Istenes, és emberséges ember, akár ki légyen az, a kinek. szándékát roszra ne magyarázhasák, és tselekedetit rosznak ne tarthasák, de az az Istenes ember rend szerént valo életét követi, semmiben meg nem változtattya. maga viselésit. se változást, se gyengeséget nem látni öbenne, azt akarja, hogy az ö életenek bizonysága, tsak. a lelke üsmerete legyen, és tsak az Isten lássa, hogy mi vagyon szivében, ugy tekinti az ember szollást, és a szó hordást valamint a fergeteget, a mely nagy zugásal vagyon. de a mely nem árthat, se betsületinek, se jó erkölcsinek,
Az okos ember soha sem halgattya. a szó hordást, és igy bé zárja a száját, a szó hordonak, sok szomoru oráktol menti meg magát. az olyan., a ki a szó hordot nem halgattya.
(III. Keresztényi Gondolatok: 559)