teremptet állat. a ki meg veti parantsolattyát egy olyannak a ki amaga képére teremtette. a ki minden jokal bé töltötte, a ki sok. és nehéz parantsolatokal. meg nem terhelte. hanem tsak egy könyet adot néki, meg akarván azal mutatni. hogy ura nékie, és hogy meg érdemeltesse véle. az örök ditsöséget. engedelmesége által, aki végtire az örökké valo büntetésel fenyegette. hogy ha engedelmes nem lészen., ki mondhattya ki. mitsoda nagy vétek. olyan könyü dolgot veghez nem vinni, és olyan nagy fenyégetésektöl nem rettegni,?
Ádámnak minden maradéka meg lévén romolva ö benne, valamint a mag a gyükerében, és eredetében, ugyan azon büntetések alá is vetteték, mert valamint hogy, ha az ártatlanságban meg maradot volna, minden maradéki abban az ártatlanságban születtek volna, ugy viszontag. vétkezésétöl fogvást. minden maradéki. vétkében születnek, ugyan ezt a vétket is nevezük, eredendö véteknek, mert abban, még eredetünkor részesülünk, és ugyan ennek avéteknek kel tulajdonittani mind azokot anyomoruságokot, a melyeket tapasztalunk mind alélekben. mind atestben, mivel atudatlanságnak, setéttsége, a szivnek meg romlása, az akaratnak aroszra valo hajlandosága. a jora valo kedvetlenség. a kivánságnak rendeletlensége, a rosz hajlandoságok, a magunkhoz mód nélkül valo szeretet, az Istenröl valo feledékenység, egy szoval. mind azok avétkek a melyeket tselekeszünk, az éhség, szomjuság, fáradságok, fájdalmak. ahalál, és végtire az örökké valo kárhozat, mind ezek veszedelmes követöi, és igasságos büntetési annak a véteknek. amelyel evilágra jövünk. ezért is mondgya szent pál. hogy az Isten haragjának fiai vagyunk.
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 574)